Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

A székesegyház 18. századi faragott padjai. Fridery László felvétele. naiv domborművek ábrázolnak a magyar szentek életéből vett jeleneteket. A Zichy-féle renoválás ideje egybeesik, mint láttuk, azzal a stílusváltozással, amely a nagy barokk kor leáldozását jelentette. A barokk építészeti vívmánya, a grandiózus szerkezet tovább él még ugyan, de az a festői dísz, amely ezt a szerkezetet, mint fát a lombja, oly dústenyészetű szépséggel borította be, nagy hirtelenséggel hervadt el. Az a festészet, amely a barokk építészek merész térálmait festett távlatokkal még felfokozta, kijátszotta lehetőségeit, megfutotta fejlődésének útját s elvesztette lendületét. A győri székesegyház festői dísze, különösen a főha jóban, még méltó a nagy múlthoz. Mestere, Maulbertsch Antal, a bécsi művészeti akadémia büszkesége, utolsó geniális képviselője volt annak a nagy festészeti áramlatnak, amely az olasz reneszánszból kiindulva elárasztotta Európát. Az ő gazdag zsenije mégegyszer megszólaltatja a színeknek hatalmas szimfóniáját, hogy benne, mint a búcsúzó nap alkonyati pompájában, kialudjék egy nagy kor ragyogása. Maulbertschtől származnak a székesegyház összes falfestményei, ha nem is minden részlet az ő kezemunkája. Sajnos, nem minden maradt meg, különösen nem minden maradt meg épen. Ennek oka talán részben az, hogy a falfestmények nem freskók, hanem — legalább is