Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

Ezen szarkofág elé érkezik éppen most Szent László király udvari embereinek kíséretében. Magas alakjáról bő redőkben aláomló királyi palástját egy copfosfejű ap­ród emeli. Ügy a szent királyt, mint kíséretét a korabeli előkelők viseletében ábrázolja a művész. A háttérből egy püspök és asszisztáló papság egyházi ruhába öltözött alakjainak körvonalai bontakoznak ki a sejtetett tömeg­ből, amely ünnepi fáklyásmenetben jött a sírhoz. Mint a dombormű bal sarkában a szarkofághoz támaszkodó s a dombormű síkjából erősen kihajló, kitűnően megmintá­zott munkás alakja világosan mutatja, — baljában vésőt, jobbjában leeresztett csákányt tart, előtte egy ásó fek­szik — a király Szent István sírját akarja felnyittatni. Mielőtt azonban a sírhoz nyúlnának, csodálatos jelenés ejti őket ámulatba. A fáklyák füstje a templom boltozata alatt valóságos felhővé gomolyodik s a gomolygó füst­felhőből egy angyal alakja bontakozik ki. Mintha csak most röppent volna föl a szarkofágról, amelyből valamit elragadott. Tekintete még nem vált el a szarkofágtól, de ellendülő karjai szinte féltő gonddal visznek el onnét valamit. Egy kissé tüzetesebb figyelem hamar felfedez­heti, hogy a kezeit takaró leplen a Szent Jobb ereklyéje nyugszik. Erre a jelenetre mered a munkás, ezt bámulja a király, akinek a palást alól kinyúló jobbkezén az ámu­lattól szétnyílnak ujjai, s az angyalra feledkezik ez az egyszerű fiatal asszony is, aki ölében kis gyermekét tartva, a jobb sarokban ül. Ez a dombormű is szinte fes­tői hatásokkal dolgozik s ennek kedvéért majdnem teljes plasztikává emeli ki az előtér alakjait, de itt a kiemelt alakok egyúttal a jelentés hordozói is, és szuggesztív erővel kötik le a néző tekintetét. Az első tekintetre lát­juk, hogy a szarkofág körül történik valami, hogy az an­gyal a cselekvő személy, a munkás, a király és az asz­szony pedig a rajtuk különböző fokban jelentkező ámu­lattal a történés csodálatos jellegét magyarázzák. Vannak a domborműnek részletei, melyek önmaguk­ban is külön remekek. Ilyen a munkás pompás alakja, a törődött, elfáradt ember ábrázolása a szarkofágon pi­henő aggastyán alakjában, mindenekfölött pedig az an­gyal, akinek elszálló alakjában a mozdulatoknak egész gazdagságát sűrítette össze a művész hallatlan bravúr­ral. Egészen bámulatos és mesteri, ahogyan ebbe a moz­gásba a legnagyobb könnyedséggel tudta beilleszteni a karok, a mellkas és a fej által alkotott gyönyörű nyu­godt foltot, amelyben a szent ereklyét prezentálja a nézőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents