Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

Ezen szarkofág elé érkezik éppen most Szent László király udvari embereinek kíséretében. Magas alakjáról bő redőkben aláomló királyi palástját egy copfosfejű apród emeli. Ügy a szent királyt, mint kíséretét a korabeli előkelők viseletében ábrázolja a művész. A háttérből egy püspök és asszisztáló papság egyházi ruhába öltözött alakjainak körvonalai bontakoznak ki a sejtetett tömegből, amely ünnepi fáklyásmenetben jött a sírhoz. Mint a dombormű bal sarkában a szarkofághoz támaszkodó s a dombormű síkjából erősen kihajló, kitűnően megmintázott munkás alakja világosan mutatja, — baljában vésőt, jobbjában leeresztett csákányt tart, előtte egy ásó fekszik — a király Szent István sírját akarja felnyittatni. Mielőtt azonban a sírhoz nyúlnának, csodálatos jelenés ejti őket ámulatba. A fáklyák füstje a templom boltozata alatt valóságos felhővé gomolyodik s a gomolygó füstfelhőből egy angyal alakja bontakozik ki. Mintha csak most röppent volna föl a szarkofágról, amelyből valamit elragadott. Tekintete még nem vált el a szarkofágtól, de ellendülő karjai szinte féltő gonddal visznek el onnét valamit. Egy kissé tüzetesebb figyelem hamar felfedezheti, hogy a kezeit takaró leplen a Szent Jobb ereklyéje nyugszik. Erre a jelenetre mered a munkás, ezt bámulja a király, akinek a palást alól kinyúló jobbkezén az ámulattól szétnyílnak ujjai, s az angyalra feledkezik ez az egyszerű fiatal asszony is, aki ölében kis gyermekét tartva, a jobb sarokban ül. Ez a dombormű is szinte festői hatásokkal dolgozik s ennek kedvéért majdnem teljes plasztikává emeli ki az előtér alakjait, de itt a kiemelt alakok egyúttal a jelentés hordozói is, és szuggesztív erővel kötik le a néző tekintetét. Az első tekintetre látjuk, hogy a szarkofág körül történik valami, hogy az angyal a cselekvő személy, a munkás, a király és az aszszony pedig a rajtuk különböző fokban jelentkező ámulattal a történés csodálatos jellegét magyarázzák. Vannak a domborműnek részletei, melyek önmagukban is külön remekek. Ilyen a munkás pompás alakja, a törődött, elfáradt ember ábrázolása a szarkofágon pihenő aggastyán alakjában, mindenekfölött pedig az angyal, akinek elszálló alakjában a mozdulatoknak egész gazdagságát sűrítette össze a művész hallatlan bravúrral. Egészen bámulatos és mesteri, ahogyan ebbe a mozgásba a legnagyobb könnyedséggel tudta beilleszteni a karok, a mellkas és a fej által alkotott gyönyörű nyugodt foltot, amelyben a szent ereklyét prezentálja a nézőnek.