Bedy Vince: A győri székesegyház története /Győr egyházmegye múltjából 1. (Győr, 1936)

A győri székesegyház művészete Írta: Dr. Somogyi Antal

hogy a székesegyház románkori alakjában nemcsak nagyságra volt jelentős épület. A Dóczy-féle gótikus katedrális maradványai ugyanezen oldalon, valamint a sekrestye és a homlokzat közötti szögletben a lábazat kiképzésének olyan formagazdagságáról tanúskodnak, amely arra enged következtetnünk, hogy ez az átépítés is kitűnően tartotta a korabeli színvonalat. A legutóbbi restaurálás — véleményünk szerint — kétesértékű munkát végzett, mikor az eredeti, de már rég nem létező román formát akarta megközelíteni azzal, hogy lebontotta az egész templomot takaró — és pedig nagyon jóil takaró — egyetlen tetőt s azt a mostani hármas tetővel helyettesítette, kitakarva a főhajónak a mellékhajók fölé emelkedő falmaradványait, amire semmi szükség sem volt, hisz a templom mai formájában háromhajós csarnok, amely csak az oldalfalak ablakain keresztül kapja a világítást. A fő- és mellékhajók magasságának egymáshoz való viszonya pedig úgysem mutatja a románkori arányt. Még szomorúbb következménye volt ennek a hibás kiindulásnak, hogy a restaurálás óta a templom homlokzati része mint idegen test különül el a hármas hajótól, nem is szólva arról, hogy az eddig épségben hagyott északi apsist a restaurátorok az új féloszlopos tagolással és a felmagasítással nagyrészt kivetkőztették eredeti formájából, ahelyett, hogy a két új apsist is a meglevő réginek szellemében igyekeztek volna megoldani. A régi apsis azonban még így is sokkal szebb új társainál váltakozónagyságú köveinek játékával, mig az újak a kőkockák egyforma méretezése és simasága miatt kissé élettelenül és erőtlenül hatnak. Amint a múltszázadbeli restaurátori elvek az eredeti állapot visszaállításáról ábrándoztak s ezen ábránd kedvéért kegyeletből voltak kegyetlenek az eredeti állapotot megváltoztató minden későbbi módosítással szemben, ugyanúgy voltak a nem stilusutánzó, hanem stilusalkotó korok alkotó erejük lendületében sokszor kíméletlenek a múlttal szemben. így nem volt tekintettel Hefele a Héderváry-kápolnára a déli oldalbejárat kiképzésében. Egyébként szép oszlopos portáléja, amely igen nemesizlésű tölgyfaajtókat foglal keretbe, itt túlságosan nagy, a zsúfoltság benyomását kelti, s miatta a kápolna apsisának ablakát is be kellett falazni. Annál sikerültebb, valósággal mesteri az a mód, ahogy a torony megerősítését szolgáló főhomlokzat tervezője feladatát megoldotta. Az egész templom szélességét átfogó hatalmas oromfalat klasszicizáló látszat-