Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A temetők tanúságtétele

ezüstpénzek kerültek elő, amelyeket már Stephanus Rex (azaz István király) neve fémjelez. ^ A tem etők tan úságtétele l^l ármilyen furcsán hangzik, mégis igaz: jobban ismerjük az államalapítás-kori társadalmi rétegek 10. századi elődeit, mint magukat a korban hozzánk közelebbi Árpád-kori utódokat. Nemcsak kutatástörténeti okok rejlenek a jelenség hátterében, magát a korszakot is jellemzi a vezetőés középrétegek régészetileg láthatatlanná válása. Míg a pogány szokások a honfoglalás korában megkövetelték a halott rangjának megfelelő, nemesfém-díszes viselet, rangjelzők, fegyverek és egyéb mellékletek adását, a kereszténység felvételével ez a kényszer megszűnt. A reprezentáció értékrendje már korábban megindult az átalakulás útján. Míg az ország keleti felében még a hivalkodva hordott arany-ezüst díszek jelezték az előkelőséget, a nyugati országrészekben már a birtoklás maga számított. Tájegységünkön az "ősfoglaló" nemzetségek őseit a 10. századi néhány előkelő és valamivel több középrétegbeli lovas temetkezéseiben sejthetjük (Koroncó, Szakony, Rábacsanak, Veszkény, Csorna-Csatár, Ecs, Nyúl, Gyömöre, Enese, Sokorópátka). A közszabad miles, majd várjobbágy réteg tagjai azoknak a leszármazottai lehetnek, akiknél a lovastemetkezés szegényesebb, köznépi leletanyaggal található együtt (néhány ismert példa Győr megyéjéből Győr-Téglavető dűlő, Öttevény, Sopron megyéből Csorna-Sűlyhegy, Páli, talán Jobaháza, Bősárkány, Moson tágabb körzetéből Lébény, Levél). Az ispáni várak "alkalmazottjai", a várjobbágyok és a várnép a 11. századtól nyilván a suburbiumok plébániái mellé temetkeztek, feltárások híján ezeket nem ismerjük. Győrben magában a várban, a székesegyház mellett is volt Árpád-kori temető. Néhány -20-