Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A temetők tanúságtétele

szórványlelet igazolja ugyan, de többet erről sem tudunk. A falvak lakói nagy köznépi temetőkben nyugszanak. A három megyéből húsznál is több lelőhelyről tudunk, ezeknek csak egy részét érintette számottevő feltárás, valójában csak néhányat ismerünk igazán. Győr mellett található a pósdombi temető a maga kétszáz-valahány sírjával, Sopron vidékén a szakonyi tsz-majorban kiásott 52 sír, Moson megyében a régebbi ásatásokból megismert, azóta is újabb leletekkel gyarapodó oroszvári (rusovcei) temető ma már mintegy 230 sírral, valamint az egyedüliként teljesen feltárt lébény-kaszási temető 98 megfigyelt temetkezéssel. Kiértékelésük még nem fejeződött be. Legutóbb Himod határában 7 méter széles sávban vágtunk át egy olyan köznépi temetőt, amelynek területén még a 9. században ásták meg az első sírokat, majd a 10. és 11. században folytatták a temetkezést. Mivel a temetők leletanyaga mindenütt a múzeumok kiállításainak állandó részét képezi, nincs módunk mindent bemutatni. Elsősorban az újabb feltárásokra (Lébény-Kaszás, Himod) és néhány kisebb Győr környéki ásatásra támaszkodhattunk. A köznépi (falusi) temetők zömét még a pogány 10. században nyitották meg, de területüket töretlenül használták első Árpád-házi királyaink uralkodása alatt is. Ezért alkalmasak az államalapítás-kori viszonyok bemutatására. Az egyházszervezés előrehaladtával a temetők a plébániatemplomok mellé kerültek, hol korábban, hol később. A lébény-kaszási temetőt még Szent István korában felhagyták, a szakonyi 1080 körül szűnhetett meg. A leletanyag túlnyomó része viseleti tartozék: varkocs- illetve hajkarika (korábban sima, később bepödrött vagy S-végű), ritkán fülbevaló, a nyakon gyöngysor, esetenként fémszálakból font-sodrott nyakperec, a karokon sima vagy állatfejben végződő karperecek, az ujjakon változa-21 -