Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A falvak

korú temetőkből ismerünk (veret töredéke, füles gomb, kígyófejes karperec). A legdélibb, talán a legutolsó ház felszámolásakor betöltött földből Béla herceg (1048-1060) pénze is erre utal. Ezek a 10-11. századi temetőkből is ismert tárgyak nagy kár, hogy a szelesi falu temetőjét még nem találtuk meg. Bár a házak nem alkotnak szabályos utcasort, inkább csoportokban találhatók, mégis egy viszonylag keskeny sávban sűrűsödnek, a hosszú dombhát oldalában, a vízjárta terület széléhez közel (mindenestre közelebb, mint az ugyanott feltárt 1-2. századi római kori bennszülött falu épületei). A nem túl mélyre ásott veremházak formája és szerkezeti megoldásaik változatosak. Alaprajzuk négyzet vagy téglalap alakú, elvétve kerek forma is feltűnik (nem jurta!). A tüzelőberendezés általában az egyik sarokban, néha azonban, archaikus módon, középen található. A tüzelők sem egyformák: igazi kőkemence, kis agyaggal tapasztott kemence, főleg eléggé hevenyészett, igen egyszerű fűtőgödör fordult elő. Feltűnő, hogy a tüzelőket alig használták ezek a házak bizonyára nem álltak hosszú ideig. A tetőszerkezetet ugyanúgy két ágasfa tartotta a legtöbb esetben, mint a várban vagy a váralján, itt azonban négy cölöpös házak is előfordultak (vagy az egyes oldalak középvonalában, vagy a sarkokban). A házak közötti üres területeken szabadban álló sütőkemencék csoportosultak. Ezek egy részét a házak felhagyása után is használták. A tüzelő nélküli objektumok nem lakóházak, inkább valamilyen gazdasági célra szolgáltak (állattartás, tárolás, műhely). A vermekben terményeket (gabona) tároltak kisebb mennyiségben. Találtunk olyan nagyobb vermeket is, amelyeknek a sarkokba mélyített cölöphelyek tanúsága szerint föld feletti, fedett része is volt. Az árkok rendszerét nem mindig lehetett megfigyelni (még az is lehetséges, hogy egyes római - 10-