Tomka Péter – Némethné Jankovits Györgyi szerk.: Államalapítás, ispáni vár, megye : Világi és egyházi központok a X-XI. század fordulóján. – Artificium et Historia 5. (Győr, 2000)

A falvak

ház még teljesen be nem töltött mélyedését használták munkagödörként. Az említett kemencék zöme ugyan közönséges, szabadban álló lemélyített főzőtűzhely és kenyérsütő kemence, a vastagabb, kövekkel erősített falu, erősebben átégett felületű kemencék azonban más (kézműipari?) céllal készültek. Hiányoznak a feltárt területen a korabeli falvak jellegzetes, az állattartással összefüggő árkai. Azaz: minden hasonlóság ellenére a Váralja nem egyszerűen falu, más a gazdaság szerkezete, tetten érhető a nem-agrár tevékenység is. Az 127l-es városjog-adományozás átrendezte a település képét. Komoly "városrendezés" során kialakították a piacteret, valószínűleg ekkor kerítették be először palánkfallal a települést (vagy annak csak egy részét, hiszen a palánkot eddig csak egyetlen ponton tudtuk kétségbevonhatatlanul megfigyelni). A falvak győri ispáni vár körzetében - néhány kisebb leletmentés, szórványos megfigyelés mellett - a "minta-falu" az Ml Autópálya építését megelőző feltáráskor nagy felületen megismert Ménfőcsanak-Szeles dűlőbeli település. Akiásott 28 ún. veremház és a számos, szabadban álló kemence, tárológödör és határoló-vízelvezető árok nyilván nem egykorú: kivételes esetben egymást is metszik. A nagy átkutatott felület ellenére sem ismerjük a falu teljes épület-állományát, hiszen korábbi bolygatások, homokvétel áldozatául is eshettek, a feltáratlan területen továbbiak is rejtőzhetnek (az utolsó, legdélibb házat például évekkel később, a Bevásárlóközpont leletmentései során találtuk meg). A falu igen korai, 10-11. századi keltezését a nagyszámú edényleleten kívül néhány olyan, véletlenül elvesztett, szórványos viseleti tárgy is bizonyítja, amilyeneket az egy-