Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
BEVEZETÉS - A CZIRÁKY-CSALÁD
Az elkövetkező száz esztendőben a nemzetség mind népesebb lett, és ezzel párhuzamoson a birtokállomány nagymérvű osztódásával és aprózódásával is számolhatunk, ami viszont az egyes birtokosok teherbíró- és ellenállóképességét kedvezőtlenül befolyásolhatta. Minden bizonnyal e folyamatnak is betudható, hogy e korszak okleveleiben egyre gyakrabban találkozunk a családi birtokok elidegenítésére utaló adatokkal. A zálogba vetés és az örök áron való eladás mellett a vesztes perek nyomán kirótt bírságok és az azt követő zár alá vételek is tovább apasztották a Czirákyak földjeit. E fejlemények azonban az egyes oldalágakat eltérő mértékben érintették. Szélsőséges példaként említhetjük Ferencet, aki 1575-re oly mértékben elszegényedett, hogy költséges birtokpereinek folytatásához már nem tudott ügyvédet fogadni: ennek okán Sopron vármegyéhez folyamodott, hogy rendelné ki mellé a szegények prókátorát 1 3. Korábban, 1532-ben Cziráky Ciriák is kénytelen volt minden vagyonát Ládonyi Miklósra ruházni, mivel testvérei és atyafiai képtelenek voltak őt sárvári fogságából kiváltani . Az ellenkező oldalról viszont Györgyöt említhetjük, akinek a familiaritás szerencsét hozott. Mint Várday Pál esztergomi érsek udvarmestere akitől egy soproni házat is kapott, hogy rangjához méltóan nősülhessen - tisztségéből adódóan jelentős készpénzjövedelemmel rendelkezett, amelyekből az 1530-as években a családi birtokok visszavásárlására és zálogból való kiváltására is tellett" 1 5. A leszálló ágban lévő, szétzilálódott - mind gyakrabban egymás ellen is forduló - és birtokaikat felélő Czirákyak újbóli felemelkedésének lehetőségét Michk ükunokájának, Mátyásnak XVI. század végi céltudatos tevékenysége teremtette meg. Ebben az a szerencsés körülmény is segítette, hogy a mellékágak kihalásával az ősi birtokokat saját kezében koncentrálhatta. Mindazonáltal komoly veszélyt jelentettek e folyamatra nézve a magvaszakadtak nőági örököseinek követelései, amelyeknek Mátyás úgy próbálta elejét venni, hogy 1565-ben új adományt kért s nyert ősi birtokaira Miksa királytól. Ennek ellenére több, hoszszadalmas per is keletkezett: az 1575-től nagybátyjának, Tamásnak leányaival, majd azok örököseivel szemben folyt eljárás kerek száz esztendőn át tartott, ám végül a Czirákyakra nézve előnyös befejezést nyert . A birtokok védelme mellett azok gyarapítása érdekében is pereskedett Mátyás. Igy például 1581-ben zálogkiváltás okán indította be a jogi procedúrát, amely révén egyik őse, Cziráky János által majd kétszáz évvel korábban, 1395-ben elzálogosított Peresznyét kívánta visszaszerezni. Ez esetben azonban némileg félresiklott a birtokszerző lendület: a per tárgyát képező Kőszeg melletti Peresznye ugyanis nem volt azonos a XIV. századi oklevélben említett, később Ruszt város határába olvadt Peresznyével . A birtokszerzési stratégiák közül ugyanó
