Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)

BEVEZETÉS - A CZIRÁKY-CSALÁD

kosok voltak továbbá Nogyhőflányban (1327), zálogjogon Egyházasurkon (1344), Gyáron és Ligvándon (1346)

4. A Bla ndrisztál eredő ág, amelynek tagjai 1323 óta peresznyei birtokukról de Peresznye névvel illették magukat, az 1 400-at megelőző években kihalt. Pál utódai, akik a XIV. századtól ciráki birtokuk után de Zyrak névvel jelennek meg az oklevelekben, Sopron vármegye tekintélyes nemesei voltak, mint erről Pál fia Miklósnak 1322-ben említett bírói hivatala ("iudex totius provinciáé comitatus Soproniensis"), Miklós fiának, Péter Ewznek 1365-ös

5, fiának Miklósnak 1 405-ös

6 királyi emberként való szereplése, vagy Pál dédunokájának, Miklós fia Miklósnak - másként Michknek - 1399-es rábaközi alispánsága

7, illetve királyi emberként való ténykedése (1405

8, 1416, 1418

9) tanúskodik. Ez utóbbinak 1 425-ben egy per kapcsán a következő birtokait vették zár alá: dénesfai udvartelkét épületekkel, 32 jobbágytelket, 300 hold szántót, 200 hold rétet, 300 hold makkos- és 200 hold szabad erdőt, a Répcén egy kétkerekű malmot, míg ciráki, szemerei, persznyei, családi és vezekényi jószágai ekkor zálogban voltak . Az elkövetkező századokban is ezek alkották a család törzsbirtokait. Michk és fiai a XV. század első felében többfrontos küzdelmet folytattak birtokaik gyarapításáért illetve azok védelmében. Mivel a földszerzési lehetőségek beszűkültek, királyi adományban pedig nem részesültek, egyrészt atyafiaik földjeinek megszerzésével próbálkoztak, másrészt a szomszédaikon tett erőszakos foglalásokkal is igyekeztek birtokaikat növelni. Ez irányú tevékenységük kedvelt célpontjai a Kisfaludyak voltak, miközben maguk is gyakorta váltak a nagyhatalmú Kanizsaiak, Csornaiak vagy mások hatalmaskodásainak szenvedő alanyaivá. A Czirákyakhoz hasonlatos családok tagjai számára a biztonságot és a felemelkedés lehetőségét leginkább egy-egy nagyhatalmú báró famíliájához való csatlakozás teremthette meg. Alkalmasint ezt az utat járta be Michk fia Miklós is, akit egy 1 444-ből való oklevél peleskei várnagyként említ. Az erősség - és a hozzá tartozó, két mezővárosból és tizenhét faluból álló uradalom - egymást váltó urai különböző délvidéki családok tagjai voltak, így 1446-ot megelőzően a Zsigmond idején bárók közé emelkedett Tallóci Frankó szlavón bán is . Miklós alkalmasint e nagyúr szolgálatában állhatott. Későbbi familiárisi működését azonban nem kísérte szerencse, hisz 1451-ben Újlaki Miklós erdélyi vajda fogságában volt. A kiszabadulásához szükséges váltságdíjat rokonai a szemerei családi birtok eladásából származó 200 forintból fizették ki. Később újból a délvidéken találjuk: horvátországi garázdálkodásai miatt Mátyás király fej- és jószágvesztésre ítélte 1461ben . 5