Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
BEVEZETÉS - A CZIRÁKY-CSALÁD
a nemzetség és az alapító ős nevét. Amikor a XIII. század közepének forrásaiban feltűnnek tagjai, a Vezekény nemzetség már több ágra bomlott, amelyeknek a fentebb említett Blandrisz és Pál vonalával való kapcsolata kérdéses illetve ismeretlen. Mindenesetre az egyik ilyen ágból származott a nemzetség legjelentősebb Árpád-kori tagja, Bertalan fia Dénes is, akit a rákövetkező század oklevelei a Nagy jelzővel illettek. E melléknév talán a birtokgyarapításban szerzett érdemeire utal, amelynek nyitányaként 1265-ben IV. Béla a morvák elleni hadjárat során a Morva folyó mellett vívott ütközetben a király védelmében súlyosan megsebesült Dénesnek a Rába melletti királyi erdőőrök Székas nevű földjéből öt mansiót adományozott. Közelebbről meghatározatlan időpontban, de még IV. Béla uralkodásának ide|én királyi adományként kieszközölte magának magvaszakadt atyafiának, Salamonnak az ősi ciráki birtok és a székasi puszta között elterülő földjeit is, ahol új települést alapított, Dénesfalvát, amely napjainkig őrzi alapítója nevét (ma: Dénesfa). Az elkövetkezendő három évtizedben vásárlás, bírói ítélet és zálog révén további birtokokhoz jutott az öröklött földjeivel határos Család, Kér és Peresznye, valamint a némileg távolabb eső, ám szintén Sopron vármegyei Homok és Hidegség falvakban. E szerzeményeit azután igyekezett szomszédai rovására folyamatosan tovább növelni, amint erről az 1270-es és 1280-as évekből származó többrendbéli panaszok és az ezek nyomán megindult perek tanúskodnak. Dénes tekintélyét jelzi, hogy 1299-ben fogott bíróként szerepelt egy peres ügyben 2. Fiai nem lévén birtokai nemzetségbeli rokonaira szállottak. A XIV. századra a Vezekény nemzetségnek csupán két ága maradt, amelyek a fentebb már említett (I.) Blandrisztól és a Czirákyak tulajdonképpeni ősétől, (I.) Páltól eredtek. A két ág 1264-ben és 1265ben együtt lépett fel - részben sikertelenül - az előzőekben már említett Salamon hátrahagyott birtokainak megszerzése végett, 1291-ben pedig Peresznye és Család birtokokon, valamint Salamon ciráki s veszkényi örökrészén osztoztak. Blandrisz unokái - közöttük (II.) István, aki egy 1342-es oklevélben mint fraknói várnagy szerepelt - 1323-ban királyi adományként megkapták Ruszt városát, s minden bizonnyal ekkoriban jutottak az Arad vármegyei Bassarág falu birtokába is. Bár az oklevél nem közli az adomány okát képező érdemeket, feltehető, hogy az oligarchák elleni harcokban tüntették ki magukat. 1342-ben megszerezték Nagy Dénes jószágait is, amelyen azonban 1345-ben osztozni kényszerültek (I.) Pál utódaival. Nem sokkal később, 1366-ban újabb birtokosztályra került sor: ekkor a két ág az addig osztatlanul bírt Cirákon, Berekelfalun, Családon, Peresznyén, Veszkényen, Bassarágon, a Cser és Szemere közötti földeken, valamint a Répcén lévő malmokon és a peresznyei és berekelfalui gyümölcsösökön osztoztak 3. Birto4
