Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
KATALÓGUS
Cziráky József felesége gróf Barkóczy Borbála (1699-1 771), gróf Barkóczy Ferenc Zemplén és Ung vármegye főispánja és gróf Zichy Júlia leánya, Barkóczy Ferenc érsek nővére 13 5. Az előző kép párdarabját alkotó egészalakos, életnagyságú portrén Barkóczy Borbála magyar ruhát - arannyal kivarrt vörös színű szalagfűzéses ruhaderekat, csipkével gazdagon szegett, ujjain szalaggal átkötött fehér ingvállat valamint zöld alapon arany virágmintás szoknyát s kötényt - visel. Szíve felett a Csillagkeresztes Hölgyek Rendjének rendjelét hordja. Jobbját a mellette lévő, kőposztamensre állított dézsán nyugtatja, melybe narancsfát ültettek, Meytens-portrék tartását idéző baljában pedig egy frissen leszakított gyümölcsöt tart. A grófnő mögött magas lábazaton sima törzsű oszlop magasodik, amelyre rajtban végződő aranyos kötél csavarodik s amelyről nagy redőkben megtörő vörös drapéria omlik alá. Ez a kép felső szegletében baldachint alkot a nőalak felett, majd a festmény bal szélét keretezve éri el a földet, miközben - a párdarabján látható rusztikázott oszlophoz hasonlóan kijelöli az előteret. Jobbra a hátteret pilaszterekkel tagolt, bábos lépcsőfeljáró zárja le. A fej és a test ellenkező irányú tartása - miként férjénél is - változatosabbá teszi a figura beállítását. E portré külön érdekessége, hogy festője jól látható módon javított a már elkészült képen. Eredetileg a nőalak ugyanis rövidebb s kevésbé széles szoknyát viselt s köténye is kisebb volt, ám a befejezett művet - a restaurálás tanúbizonysága szerint - a mester saját maga módosította, átfestve s megnagyobbítva az említett részleteket. Tette ezt meglehetősen sajátos, mondhatni ügyetlen módon, mivel az új, nagyobb szoknya "lyukas" s látni engedi az alatta-mögötte lévő padló szürke kövezetét. A XVIII. század közepétől a magyarországi portréművészetben korábban ismeretlen, zsánerszerű megoldások jelentek meg, amelyek valamely kedvtelés, elfoglaltság közepette, közvetlenséget sugalló helyzetben mutatták be az ábrázoltakat. Mindazonáltal a megrendelők konzervatív ízlése és elvárásai gyakorta a reprezentatív formák adta keretek közé szorították e törekvéseket, miként a jelen mű esetében is. Barkóczy Borbála az ősgaléria-típus előző században kanonizálódott beállításában és kellékei közepette jelenik meg: architektonikus elemekből és drapériából kialakított kulisszaszerű környezetben a néző felé fordulva áll a kőkockás padlón, díszruhában, érdemrendet viselve. A típushoz hozzátartozik a figura melletti asztal is, amelyen olykor a gazdagság rekvizitumai, mint óra, ékszeresládika, máskor csendéletszerűen elrendezett virágcsokor kapott helyet. E tárgyak és az ábrázolt közötti viszony a mellérendeltségen alapul, legfeljebb a rá- vagy felmutatás gesztusa teremt néha kapcsolatot közöttük. Talán nem tévedünk túl 38
