Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
KATALÓGUS
nagyot, ha úgy gondoljuk, hogy az egyik karját a narancsfa csemetével beültetett dézsán nyugtató, másik kezében gyümölcsöt tartó Czirákyné portréja a motívumok összefüggését tekintve, bátortalanul ugyan, de az életképszerűség irányába mozdult el. Különösen akkor válik ez érzékelhetővé, ha összevetjük két másik arcképpel, amelyek a megelőző és a következő fázist mutatják. Gróf Nádasdy Ferencné Schrattenbach Róza Rebeka 1715-ös arcmásán a képteret megosztó balusztrádon áll a jobb szélen egy dézsába helyezett narancsfa, mögötte pedig a zárt barokk kertre nyílik kilátás 13 6, az előtérbe helyezett nőalakkal nincs kapcsolatuk. J. M. Millitz 1 774-ben készült, a gyermek gróf Festetics Annát ábrázoló zsáner-portréján elmaradtak a reprezentatív kellékek s csupán a kertben facsemetékkel foglalatoskodó kislányt láthatjuk . A narancsfa egyébként mint a luxus attribútuma jelent meg a XVIII. századi képmásoknál, ugyanabban az időben, amikor a magyar kastélyok kertjeiben is feltűnt s közkedveltté vált A biztos kézzel felvázolt kompozíció, a részletek érzékeny megfestése, és a lendületes ecset|árás, amely különösen az u|jvégek csipkéinél érvényesül, gyakorlott, jó képességű festőre vall, bár a csapott vállak és a kissé aránytalan test némileg elrajzolt. Az arc porcelánsimasága és a kéztartás arról tanúskodik, hogy mestere jól ismerte a Bécsben a század közepén divatos, Meytens nyomán kialakult stílust. Külön problémát jelent Barkóczy Borbála portré|ának párdarab|ával való kapcsolata. A két mű térszerkezete hasonló, amiként a bal képszélhez simuló, az előteret kijelölő elemek alkalmazása is. Ugyancsak azonos a kőből készült architektonikus részleteken megielenő csorbult élek motívuma is, bár ez meglehetősen általános |elenség. Mindezekkel ellentétben erőteljesen különbözik egymástól a két képen az arcok és a kezek megformálása: míg Cziráky József portréja esetén éles fény-árnyék kontraszt segítségével történt ez, addig felesége képmására az említett részletek simább, halvány tónusokkal modelláló megfestése a jellemző. 7. Gróf Barkóczy Ferenc püspök 1 750-es évek Magyar festő Olaj, vászon, 91x73 cm Leltári szám: K.62.3.1. Restaurálatlan Kiállítva: a Xántus János Múzeum állandó kiállításán 39
