Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
AZ ŐSGALÉRIA
A családtörténeti áttekintésben láthattuk, hogy a Czirákyak és a Széchényiek vagyoni kondíciói lényegesen eltértek egymástól - az utóbbiak hétszer-nyolcszor akkora úrbéres birtok felett rendelkeztek de az összehasonlításba bevonhatjuk az ugyanebből az arisztokrata körből való Barkóczy egri- és Zichy győri püspököt is, akik hivataluknál fogva szintén nagy vagyonnal bírtak. Am a XVIII. század közepe körül keletkezett portréik nem mutatnak lényeges kvalitás- és szemléletbeli különbséget. Ez annál feltűnőbb, mivel az említett megrendelők műveltsége, iskolázottsága valamint mecenatúrája és - az építészet illetve a képzőművészet egyéb területeit érintő megbízásaikban megnyilvánuló - művészi igényessége is különböző színvonalon állott. Mindez arra utal, hogy a megrendelők a viszonylag fejletlen magyarországi kulturális közegben a portréra még ekkor is úgy tekintettek, mint a puszta létükre emlékeztető jelre, s nem mint önkifejezési formára, vagy esztétikai értékhordozóra 10 9. Buzási Enikő a magyarországi barokk arcképfestészetet, az abban lejátszódó folyamatokat feldolgozó tanulmányaiban elemezte azokat a - nyugatról érkező impulzusokat feldolgozó - változásokat, amelyek az 1740-1 750-es évektől kezdődően egy gazdagabb és differenciáltabb portréművészetet hoztak létre. Új, a személyiséget árnyaltabban bemutató, egyre inkább a magánszféra felől megközelítő és jellemző képtípusok jelentek meg, a kifejezés a reprezentatív pátosszal szemben spontánabb és meghittebb lett. A társasági élet különböző alkalmai és az egyéni kedvtelések immár portrén is vállalható szereppé váltak, melyek gyakorta zsánerszerű megoldásokat eredményeztek. S nem utolsósorban mind fontosabbá vált a képek művészi kvalitása is. Kezdetben a Bécsben magas hivatali pozíciókat betöltő, az udvari nemesség értékrendiét elsajátító vezető arisztokrata családoknál tapasztalható e változás. Azonban hamarosan a főnemesség alsó rétegének arcképgalériáiban is feltűntek az új típusú képek, párhuzamosan életmódjuk és mentalitásuk átalakulásával, korszerűsödésével. E szerényebb vagyonú s tekintélyű főnemesek a közös hadsereg tisztikarában szolgáltak, politikai tisztségeket, államigazgatási hivatalokat általában nem viseltek, ambícióik legfeljebb egy-egy főispáni szék elnyeréséig terjedtek, amely bár egyre inkább formális tisztséggé vált, a nemesi társadalmon belül mégis presztízst jelentett. Mindeközben módjuk nyílt arra, hogy a császárvárosban, az udvari arisztokrácia hazai kastélyaiban, tanulmányi utak vagy hadiáratok alatt, esetleg rokoni kapcsolatok révén megismerkedjenek azokkal a korszerűbb mintákkal, amelyekhez azután saját életmódjukat, ennek kereteit és reprezentációs igényeiket is igazították. Mint fentebb láthattuk, a Czirákyaknak a XVIII. század második felében tevékenykedő nemzedéke az arisztokráciának e második vona27
