Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
AZ ŐSGALÉRIA
Iához tartozott: Cziráky László katonai karrierrel próbálkozott, György viszont úgy tűnik, hogy csupán birtokain gazdálkodott; jelentősebb közéleti szerepvállalásukról nem tudunk. Rokoni kapcsolatban szintúgy az e réteghez tartozó gróf Széchényi, Zichy, Barkóczy, Sigray valamint a Pálffy családokkal állottak, amelyekből megint csak magas rangú katonatisztek s esetleg főispánok kerültek ki. E kör életmódjának átalakulását jól példázzák a Czirákyak a lovasberényi kastély mégoly szerény kiépítésével, szobáinak festett tájképi dekorációjával, a Sopronban s Budán bírt városi paloták átépítésével, vagy az olyan apróságok révén is, mint az ekkoriban elterjedő élvezeti cikkeknek, a kávénak és a csokoládénak a fogyasztása. A Cziráky-ősgalérián belül a portréművészetet átalakító új tendenciák Cziráky Lászlónak és feleségének, Pálffy Antóniának az 1 760-as évek közepére, második felére keltezhető portréin érhetők tetten elsőként: a grófné a magyar arisztokrata mivoltát hangsúlyozó hagyományos ábrázolástípussal szemben társasági szerepben, mint egy vadászat résztvevője, aranysújtásos kék vadászöltözetben, tájképi háttér előtt állva örökíttette meg magát (Kat. 10.). Férje a nyugat-európai reprezentatív portrék nyomán a mentés-dolmányos magyar nemesi viselet helyett vértezetbe öltözötten készíttette el képmását (Kat. 9.). Ugyanekkor készülhetett Barkóczy Borbála egészalakos portréja is (Kat. 6.), amelyen a zsánerszerű arckép felé tett bizonytalan lépés is megragadható. Az 1770-es években a Meytens-tanítvány Johann Michael Millitz által a család számára festett portrék egy része szintén a hagyományostól eltérő ikonográfiái megoldásokat mutat. Cziráky Józsefné Barkóczy Borbála (Kat. 14.) és Cziráky Lászlóné Zichy Júlia (Kat. 16.) nem a szokásos módon, semleges háttér előtt vagy oszlop mellett állva jelennek meg, hanem intimebb környezetben, a kastélyszalon bársonyhuzatú kanapéján kényelmesen helyet foglalva tekintenek a nézőre. Az utóbbi arcképén a francia rokokó portréfestészet életképszerű megoldásainak hatása is tükröződik: Zichy Júliát ollóval a kezében, kézimunkázás közben ábrázolta Millitz. Ugyancsak eltérnek a hagyományostól a grófnő gyermekeinek, Cziráky Jozefának (Kat. 18.) s Antal Mózesnek (Kat. 1 7.) képmásai: az előbbit babával, míg az utóbbit kiskutyával játszva örökítette meg a bécsi festő. A családfő, Cziráky László képmása (Kat. 15.) azonban a hagyományos ősgaléria-típusban fogant. A Millitz s műhelye festette képek mindazonáltal nem csupán ikonográfiailag, hanem művészi minőségben tekintetében is a megrendelői igényesség pozitív irányú változását jelzik A XVIII. század 70-80-as éveitől a magyar arisztokrácia második vonala is mind gyakrabban foglalkoztatott bécsi mestereket arcképeinek megfestéséhez, a legtöbbet alkalmazott portréfestő azonban úgy tűnik, 28
