Almási Tibor: Az aktivisták és köre művészeinek alkotásai a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményében – Artificium et Historia 1. (Győr, 1992)

kább hordozzák a személyiség alapvető vonásait, ezeket aztán mármár karikaturisztikus eszközökkel felnagyítja azzal a nem titkolt szándékkal, hogy nyomatékot, hangsúlyosságot nyerjenek az összkép kialakulásában. Ilyen elemek az Önarckép-en a nagy fül, vastag ajkak, felhúzott cikcakkos vonalú szemöldökök és elsősorban a szabalytalan, dudorszerű orr. Az arcot egybefogó határozott kontúrvonalon belül, a fej egy-egy részletét szögletes árnyékolások emelik, domborítják ki. Tihanyi Lajos: Önarckép A groteszk hangvétel - ami természetesen jellemzi önábrázolásait is nem véletlen Tihanyi Lajosnál. Ez az a művészi eszköz, aminek segítségével az alkotónak sikerült eredeti megközelítésben egyensúlyt teremtenie az ábrázolt személyiség külső és belső tulajdonsagai között, egy olyan egyedülálló, felbecsülhetetlen értékű portrésorozatban, amely megörökítette az utókor számára a századelő magyar kultúrális élet vezető egyéniségeit. * 19