Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Szemle
ARRABONA 2019. 57. SZEMLE Az első, értekezőnek is nevezhető részt a szerző két nagyobb fejezetre osztotta: az elsőben az uradalom birtoklástörténetét ismerhetjük meg. Ennek alfejezeteiben hallunk a korábbi birtokosokról, így I. (Nagy) Lajos király anyjáról, özvegy Erzsébet királynéról, a problémás 1354. évi óvári kiváltságlevélről, a Wolfurt családról, illetve arról, hogyan szerezték meg az uradalmat a Szentgyörgyi és Bazini grófok. Ezt követi a birtok megtartásáért folytatott küzdelem bemutatása, majd az elvesztéséhez vezető út ismertetése. A második fejezet már kizárólag az uradalomról szól. Az egyes alfejezetekből képet alkothatunk annak nagyságáról, természetföldrajzi elhelyezkedéséről, majd az uradalom egyes részeinek ismertetése következik kitérve azok minden lehetséges aspektusára, a kereskedelemtől az uradalom egyházszervezetével bezárólag. A monográfia témája ugyan magában rejtette annak a lehetőségét, hogy a szerző „beleveszik” a kor kacifántos köztörténeti eseményeibe - hiszen köztudomású, hogy a Szentgyörgyi és Bazini grófok „nyakig benne voltak” a vizsgált nyolcvan év minden jelentős politikai akciójában és történésében - és „túlírja” azt. Ezt a hibát azonban Csermelyi Józsefnek sikerült megelőznie azzal, hogy kutatása során mindvégig az óvári uradalom történetét tartotta szem előtt és nem terhelte feleslegesen birtoktörténeti munkáját az abba nem illeszthető, illetve oda nem illő köztörténeti események ismertetésével. Természetesen az Óváron lezajlott, a politikatörténeti alkalmak bemutatását nem mellőzte a kötetből. A most megjelent munka több szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Fontos egyfelől a helyi közösségnek és a tágabb, megyebeli közönségnek is, azoknak, akik érdeklődnek lakhelyük, Mosonmagyaróvár múltjának egy jól dokumentált, ám ennek ellenére jószerével ismeretlen időszaka iránt. Fontos ugyanakkor a kutatói társadalom számára is, mivel kitűnő példával szolgál arra, hogyan érdemes egy uradalom történetét feldolgozni és közérthetően megírni. (Érdemes lenne elgondolkodni egy „uradalomtörténeti” sorozat elindításán.) Végül, de nem utolsó sorban, legalább ugyanilyen fontos a szerzőnek, hiszen jóllehet már több tanulmány megírásán és megjelenésén van túl, mégiscsak ez az első könyve. A monográfia beszerzését és elolvasását, amely - jóllehet nem a ma oly sokszor és hibásan használt értelemben - innovatív formában mutatja be nekünk az uradalom és településeinek életét, mindenkinek csak ajánlani tudom. Ismertette: C. Tóth Norbert 234
