Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK kihallgatásán a kancellár teátrális szavakkal ecsetelte a Báthoryak hűtlenségét az erdélyi tanácsurak jelenlétében, akik belesápadtak a hallottakba, de csendben kellett maradniuk. A biztosok meg is jegyezték, hogy nem tudják, a kancellár vajon saját véleményét tolmácsolja-e?38 Ez az intermezzo érdekes módon egészíti ki és árnyalja az erdélyi történetírói hagyományban rögzült, finoman szólva nem hízelgő képet Naprághyról. Szamosközynél a következőt olvashatjuk erről: „Sokszor volt szándéka Mihály vajdának, hogy Erdélyből az nemességet kigyomlálja, csak oláhot és ráczot hagyjon benne... Ez levágatást tanácsié Naprági Demeter és amaz bolgár püspök Demeter... Mikor bejött és legelső gyűlést indicalt az vajda, akkor volt első szándéka, hogy levágassa az nemességet, conspiralt Naprághy Demeterrel, ilyen okot találtak benne: látod úgymond, hogy ezek contrariae religionis, ki arianus, ki lutheránus, ki kálvinista köztök, vágasd le ükét. lm az pápa követi Malaspina Germanicus itt vagyon, köles azt, hogy az religióért vágattad le, ezzel az pápa követét is melléd vonszod - mert félt azon az vajda, hogy az pápa követi accusalni fogja az császárnál és az pápánál. Oda hivata az pápa követit Mihály és az dissuadealta sokképen, mert látta Malaspina, hogy nem az religióért cselekedé azt az caedest, hanem csak az nemes emberek marhájáért és jószágokért... Malaspina ilyen választ tött neki, hogy azt semmiképpen ne cselekedje, mert ha azt miveli, az császárnak és az egész keresztyénségnek odiomjába incurral, hogy semmiképen meg nem maradhat az keresztyénség előtt, mert vindicalni fogják ez dolgát annakutána. Naprághyt oztán hozzáhivatta Malaspina és megfenyegette és megfedette, te, úgymond, azt nem kellett volna cselekedned, mert te ecclesiastica persona lévén, ilyen dologba nem kellett volna magadot ingeralnod, azért menten menj hozzá. Minden igyekezettel retraháld az praepositumtúl.. .”39 Szamosközy kálvinista volt, történetírói munkájának kiadásáról Bocskai intézkedett a végrendeletében, tehát úgy vélhetnénk, hogy ezeket a súlyos megállapításokat a nem minden politikai felhang nélküli felekezeti elfogultság mondatta vele. A valóság azonban nem ilyen egyszerű: a már idézett császári biztosoktól tudjuk, hogy Naprághy féltette az életét.40 Mondhatnánk erre, hogy ezt a vajda kegyetlen módszerei gerjesztették: csakhogy 1600-ban a Magyarországra küldendő eredeti követség egyik tagját, Kornis Gáspárt, aki a császár tántoríthatatlan híve volt, kivégeztette. Nem csoda, ha a meghiúsult követség másik tagja, Naprághy 1600 nyarán valósággal megszökött az országból. Egyedül a követség harmadik tagja Bornemissza Boldizsár maradt a helyén, Erdélyben, feje pedig a nyakán. 38 Szádeczky: Mihály vajda 142., 486-487. 39 Szamosközy IV. 101., 110. Úgy tűnik, hogy ezt a vádat éppen Szamosközy nyomán átvette az erdélyi történetírói hagyomány. L. Bethlen V. 208. 40 Ennek jellemző lenyomata Spinelli 1600. szeptember 11-ei jelentése, amelyben Naprághy információira hivatkozva számolt be az erdélyi eseményekről és Mihály vajda hihetetlen kegyetlenségéről. AAV Fondo Borghese, serie III, vol. 87D, föl. 299r. 22
