Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
KRUPPA TAMÁS A kancellár tehát 1600 nyarán joggal érezhette, hogy megritkult körülötte a levegő, és hároméves erdélyi tartózkodására pontot kell tennie. Nem mondhatnánk, hogy biztos hely várta: adataink vannak arról, egyrészt saját levele, másrészt egy feljegyzés, amely arról tanúskodik, hogy kancellárságától és püspökségétől megválva igen nehéz anyagi helyzetbe került, amely miatt az császári udvarnak kellett a segítségére sietnie.41 Mindezek tetejébe az 1601-es év elején, az erdélyi politikai helyzet egy újabb fordulatot vett. Az erdélyi rendek érezve a császári hatalom szorításának enyhülését, amelyet Mihály távolléte, valamint a Basta jelentette katonai jelenlét gyengülése jelentett igen merész, császári szempontból arcátlan követelésekkel léptek fel a prágai udvarban. Az általuk küldött követség Miksa főherceg elfogadásáért cserébe gyakorlatilag az erdélyi törvények olyan messzemenő figyelembevételét követelte, amely a Habsburg kormányzó személyét formálissá tette volna. A mi szempontunkból azonban nem ez, hanem a fejedelemség egykori kancellárjának és püspökének személyét érintő vádak az érdekesek. Naprághynak a szabad vallásgyakorlat megsértését hányták a szemére, egyébként nem teljesen alaptalanul, illetve, mint a fenti idézet mutatja, Mihály vajda tettestársaként annak kegyetlen módszereihez, amelyek főleg az erdélyi nemességet sújtották, illetve zsarnoki hatalomgyakorlásához történő asszisztálásával vádolták. De nem pusztán ennyi történt: az 1601. év elején Kolozsváron megtartott országgyűlés egy külön cikkelyben foglalkozott a személyével: „Mivelhogy penig az gyalúi püspöknek Napragy Demeternek is ez országban léte nagy romlására volt ez országnak, úgymint ki ezelőtt is Báthory András fejedelmünknek itt létében minden ez országban való dolgot oda fel megirt római császárnak, azután Mihály vajda idejében az mi kegyelmes urunk Sigmond fejedelemnek donatióit Mihály vajdával semmivé tétette, minden tehetségével azon volt, az nemességre és az országbeliekre minemű nyomorúságot hozhatna, az recepta religiókon valókat főképpen az kolosváriakat háborgatta, noha szegényeknek az vérszomjuhozó Mihály vajda miatt életek is nehezen maradott meg, mindezekért és több ehez való okokért tetszett, hogy ez országtól teljességgel immunis legyen, de jószágot itt ne bírhasson, hanem minden jószága confiscáltassék. Sőt ezután is soha eíféle püspök ide ne szállhasson, se püspöksége ne observáltassék. Mely két dologról úgymint Bocskay Istvánról és Napragy Demeterről ő felségét is az mi kegyelmes urunkat meg akarják találni.”42 Az idézett szépen mutatja, hogy a nemesség kiirtásával kapcsolatos és a történetírói hagyomány által rögzített vádak alapja az a császári politika, amely Zsigmond lemondásától, 1598-tól kezdve az erdélyi fejedelemség inkorporálását célozta a Habsburg domíniumba. Nem Naprághytól származnak például azok a A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA... 41 Nehézségeiről, illetve ezzel összefüggésben megerősítéséről az erdélyi püspöki székben 1. Prágából kelt levelét 1601. április 10-én. Documente VI. 350-351. Ez utóbbiról 1. még AAV Fondo Borghese III.vol. 67B, föl. 112rv, 386r. 42 EOE IV. 587-588. 23
