Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Világi Dávid: A győri evangélikusság helyzete a Tanácsköztársaság időszakában
Világi Dávid A GYŐRI EVANGÉLIKUSSÁG HELYZETE a Tanácsköztársaság időszakában A győri evangélikus közösség jelentős múltra tekint vissza, gyökerei egészen a 16. századig nyúlnak. Ebben az időszakban, különösen az évszázad végén, a város lakosságának jelentős hányada a lutheri tanokat vallókhoz csatlakozott. A katolikus restauráció időszakában ugyan súlyuk folyamatosan csökkent, azonban még a 20. század elején is jelentős csoportot alkottak a városon belül. Győr lakossága az 1900- as évek elején 45 000 körül mozgott, s ebből kicsit több mint 3500 fő tartozott az evangélikus gyülekezet tagjai közé, azaz a teljes lakosság közel 8%-át tették ki. Nem csupán templomot tartottak fenn, hanem iskolát és árvaházat is működtettek. Az első világháború időszaka számos területen éreztette negatív hatását. Az általános árdrágulás miatt - különösen a háború második felében - egyre nehezebb feladattá vált a gyülekezeti alkalmazottak megfelelő bérezésének biztosítása. Emellett, bár a front nem vonult át az országon, a háború számos emberéletet is követelt. A frontszolgálatot teljesítő győri evangélikus hívek közül nyolcvannégyen veszítették életüket, köztük az evangélikus iskola két fiatal tanítója, Macher Béla és Lóránt József is hősi halált halt.1 Az első világháború elvesztése után gyorsan követték egymást a politikai fordulatok Magyarországon. Az ország helyzete bizonytalanná vált, s ez a képlékeny állapot az akkori viszonyok között kedvezett a folyamatos balra tolódásnak. A változásokat eleinte a Győri Evangélikus Egyházközség vezetősége reménynyel szemlélte, s várakozással üdvözölte. Felkeresték a győri Nemzeti Tanácsot is, melynek tagjait támogatásukról biztosították. Erre a bizakodó légkörre utalnak Dr. Fischer Gyula felügyelő 1918. december 15-én elhangzott szavai is: „Egyházunknak (...) nemcsak oka, de joga is van arra, hogy a legmelegebben üdvözölje a független Magyarországot és az önállóságra alapított magyar köztársaságot.”2 Ugyanakkor az általános lelkesedés és reménykedés hangjai közé már 1918 végén belevegyültek mértéktartóbb, intő szólamok is. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök például a következőkre figyelmeztetett: „A kormány megbízottja kijelentette ugyan, hogy a kormány az egyházzal szemben nem foglal ellenséges álláspontot, s az állam és egyház különválasztására sem gondolnak. (...) De készen kell arra is lennünk, hogy egyházunk és az állam viszonya megváltozik. Könnyen elveszíthetjük az állam eddig élvezett erkölcsi és anyagi támogatását.”3 VILÁGI DÁVID A GYŐRI EVANGÉLIKUSSÁG HELYZETE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKÁBAN 1 A győri evangélikus hősi halottak névsorát két márványtáblán örökítették meg, melyek ma is láthatóak az Öregtemplom oltárának két oldalán. 2 RMEGYL1.1. b. 1. A Győri Evangélikus Egyházközség 1918. december 15-én tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. 3 RMEGYL I. 1. d. 1. Kapi Béla dunántúli püspök 15. számú püspöki körlevele. 1918. november 20. 219
