Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Krisch András: A soproni evangélikus gyülekezet a Tanácsköztársaság idején
KRISCH ANDRÁS A SOPRONI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN Krisch András A SOPRONI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN A soproni evangélikusság nagy múlttal rendelkezik, 1565-ban Sopronban alakult meg Magyarország első evangélikus gyülekezete. A 16. század végére a szabad királyi város polgárainak és lakosainak többsége is áttért az új hitre. Számukat az ellenreformáció csökkentette, de ezt követően is a város meghatározó közössége maradt az evangélikus gyülekezet. 1900-ban Sopronban a 36 000 lakosból 9249- en voltak evangélikusok. A gyülekezetben a 19. század közepétől élénk egyesületi élet folyt. A Testvéregyesület (Bruderschaft) 1849-ben kezdte meg működését, majd megalakult a nőegylet, a leányegylet, az Evangélikus Olvasó és Ifjúsági Egyesület. A nevelő és szociális intézmények a város életében is jelentős tevékenységet fejtettek ki. A népiskola, az árvaház, az óvoda, a diakonisszaállomás mind-mind egy kiterjedt infrastruktúrájú, jó szervező képességű gyülekezet képét vetítik elénk. A több mint 100 alapítvány tevékenysége kiterjedt az árvák, szegények, tanulók és más rászorulók támogatására. Az 1914-ben kitört I. világháború szomorú változásokat hozott a gyülekezet életében. Kezdetben a gyülekezetben is a háború iránti lelkesedés volt megfigyelhető, a hazafias érzület legyőzte a vallásosságot, sokan gondolták, hogy az ellenség a hazánkra, szabadságunkra és vallásunkra tör. Persze a front túloldalán, az ellenséges országokban ugyanezt gondolták a magyar katonákról. Ahogyan azonban sorban érkeztek haza a sebesülteket szállító vonatok, és egyre többen gyászoltak családtagokat, úgy változott meg ez a vélemény. „Minél tovább tart a háború, annál többen látogatják a templomokat.” - olvashatjuk egy korabeli dokumentumban. A háború következményeként sokan vonultak be a gyülekezet tagjai, az evangélikus iskolák tanárai közül, a soproni lelkészek közül Pöttschacher István lelkész teljesített katonai szolgálatot. Az iskolák tantermeiben sok esetben kórtermeket rendeztek be, emiatt osztályösszevonásokra került sor. Élelmiszer- és fűtőanyaghiány nehezítette a mindennapi életet. A lelkészek ezekben a nehéz időkben is igyekeztek lelki vigaszt nyújtani az itthon maradt hozzátartozóknak. Esténként áhítatot tartottak, rendszeresen gyűjtöttek segélyeket a nélkülözők és a katonák számára. Ahogy múltak a háborús évek, nemcsak a férfiaknak, hanem a templom harangjainak is be kellett vonulniuk. A négy harang öntéséhez 1864-ben Ferenc József király leselejtezett ágyúcsöveket adományozott a gyülekezetnek. Közülük 1916-ban hármat elvittek és hadicélokra beolvasztottak. Nagy megrázkódtatás volt ez a gyülekezet számára. Az első világháborús vereség, a monarchia összeomlása és a köztársaság kikiáltása után 1919. március 21-én hatalomra került Tanácsköztársaság mint radikális baloldali politikai rendszer alapjaiban volt egyházellenes.1 1 A soproni evangélikus gyülekezet történetére lásd: Krisch - Tóthné: A soproni evangélikus gyülekezet. 211
