Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Krisch András: A soproni evangélikus gyülekezet a Tanácsköztársaság idején
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK Az 1919-es Tanácsköztársaság egyházellenes rendeletéi, amelyek az egyház és az állam szétválasztását, az egyházi javak államosítását, a kötelező vallásoktatás, valamint az egyházi adó megszüntetését mondták ki, alapvetően támadták az egyházakat, így a soproni evangélikus gyülekezetét is. A Tanácsköztársaság ellenségképbe nemcsak a monarchia politikai és gazdasági elitje, a korábbi katonai- és rendvédelmi vezetők, a közép- és nagybirtokosok és a polgárság tartozott, hanem az új rendszer antiklerikális politikát is hirdetett. A hatalomra került kommunista vezetés a világháborúért, és azt követő életszínvonal csökkenéséért, a széles társadalmi tömegek nyomoráért a legfőbb bűnbakokká a politikai-társadalmi vezetők mellett a papságot okolta. Értelmezésük szerint az egyház az oktatás és a nevelés terén hozzájárult a világháborús mészárláshoz. A diktatúra vallás- és egyházellenes politikáját a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. rendelete mondta ki, amely intézkedett az állam és az egyház szétválasztásáról, valamint az egyházi kezelésben lévő oktatási és nevelési intézmények állami kézbe történő áthelyezéséről. A Tanácsköztársaság az oktatást állami feladatnak tekintette.2 A proletárdiktatúra március 21-i budapesti hatalomátvétele után másnap Sopronban is megalakult egy öttagú direktórium. A város és a megye közigazgatása fölött hatalmat gyakorló szervet a munkás- és katonatanácsok, a szakszervezetek küldöttsége és a szociáldemokrata pártvezetőség választotta meg. Tagjai a munkástanács részéről Berczeller Adolf,3 Fischl László és Knapp Gábor, a katonatanács részéről pedig Entzbruder Dezső és Faragó Géza voltak. A direktórium tagjai közül csupán Entzbruder volt kommunista, a többiek szociáldemokraták. A tényleges politikai hatalmat azonban nem sikerült megszerezniük, a polgári adminisztráció is még párhuzamosan működött. Thurner Mihály polgármester jelentette március 26-án a következőt: „A Tanácsköztársaság eddigi rendeletéit még nem foganatosították a városban, mert egyelőre nincsenek tájékozódva arról, hogy ezek a Budapesten kelt rendeletek a vidéki városokra is vonatkoznak-e?”4 A politikai vezetés elégtelensége miatt a helyi kommunisták a belügyi népbiztosságtól kérték egy karizmatikus, megfelelő helyismerettel rendelkező népbiztos kinevezését. Március 26-án érkezett a városba Kellner Sándor teljhatalmú megyei és városi politikai megbízott. Személyével a radikális irányvonalú kommunista politika jutott érvényre. Mayer Géza 1920 körül megjelent könyvében ezt így fogalmazta meg: „A kommunizmus vagy proletárdiktatúra kezdetben elég szelíd volt Sopronban, mindaddig, amíg Kellner Sándor, Kun Béla bizalmas utasításával ellátva meg nem érkezett Sopronba!’5 Első intézkedése volt a direktórium átszervezése, egy-egy szakterületre népbiztosokat nevezett ki, illetve erősített meg pozíciójukban. Tevékenységüket a direktórium 2 Bödök: Vörös- és fehérterror 116. 3 Az ő és fia életére lásd: Fiziker: Doktor B. 335-349. 4 Környei: Adatok az 1919. évi 25. 5 Mayer: A vörös dúlás 28. 212
