Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Tóth Vilmos: A győri kármelita templom mint temetkezőhely
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK A 20. századi temetések Az altemplomban az említett két kötetes nyilvántartás elkészültét követően, tehát az 1940-es évektől folyamatosan számolták fel a régi sírokat. így volt ez mind a kármelita időszakokban, mind azokban az évtizedekben, amikor a templom egyházmegyei kezelésbe került. Napjainkra már számos, a 20. század első feléből származó sír is eltűnt. Érdemes megemlíteni, hogy a szektorok többségének betűjele és a sírfülkék sorszámozása is megváltozott, így a felszámolt sírok egykori pontos helye általában bizonytalan. A kármelita szerzetesek hagyományosan ugyanazon a kriptarészen temetkeztek, ahol korábban: a „C” szektorban. Ez a folyamat nem szakadt meg a század második felében, a szétszóratás időszakában sem. Ekkoriban temették ide a rend két nagy hatású 20. századi alakját, akik bár elsődlegesen nem Győrhöz kötődtek, de a feloszlatás éveiben a győri templom nyújtott lehetőséget a kármelita környezetben való temetkezésre. Közös bennük az is, hogy ma már nem nyugszanak itt. Egyikük az 1957-ben elhunyt Erzsébet anya, azaz Birnbauer Erzsébet (Mária), aki 1939-től a pécsi közösség perjelnője volt. Ő is elszenvedte az 1950-es deportálást, majd 1953-tól Győrött élt, végül a győri kriptában helyezték örök nyugalomra. Földi maradványait 2006. június 9-én exhumálták, és a kármelita nővérek magyarszéki kolostorának sírkertjében temették újra. Kovács Albert (Csaba) akkori tartományfőnök részt vett az exhumáláson, majd az újratemetés szertartását is ő végezte. A másik a magyarországi kármeliták 20. századi történetének legismertebb alakja, az 1966-ban elhunyt Marcell atya, azaz Marton Marcell (Boldizsár), akit, bár Budapesten halt meg, a Farkasréti temetőben történt beszentelést követően szintén a győri kriptában temettek el. Négy évtizeddel későbbi újratemetéséről a rend részletesen beszámolt: „A győri Kármelita templom kriptájában a Nagyboldogasszony ünnepét követő napon, 2007. augusztus 16-án került sor Marcell atya földi maradványainak kánoni azonosítására a Szentek Ügyei Kongregációja erre vonatkozóan kiadott rendelkezése értelmében. A zártkörű szertartást követő napon, augusztus 17-én Marcell atya hamvai a budapesti Kármelita templomban erre a célra előkészített sírhelyen, a Fájdalmas Szűzanya oltára előtt - ahol annak idején Isten Szolgája rendszeresen bemutatta a szentmise áldozatot - kerültek elhelyezésre. A zártkörű szertartáson a következő hivatalból jelen lévő személyek vettek részt: dr. Takács Nándor Jusztin nyugalmazott székesfehérvári megyéspüspök atya, Isten Szolgájának volt novíciusa; P. Kovács Csaba Albert, a Sarutlan Kármelita Rend magyarországi tartományfőnöke; Főtiszt. Süllei László pápai káplán, prímási irodaigazgató és P. Luigi Borriello, a Szentek Ügyeinek Kongregációját képviselő római teológia professzor.”12 A győri templomban Marcell atya tiszteletére emelt oltár - amit Dimény Gábor tervezett - ugyanakkor azt valószínűsíti, hogy a rend eredetileg győri újratemetést tervezett, és csak később döntöttek a budapesti temetés mellett. 12 http://www.karmelitarend.hu/cikkek/marcell-atya-rovid-eletrajza (2019. jan. 30.). Az 1899-ben felszentelt budapesti templom arról is ismert, hogy ez volt Angyalföld első temploma.
