Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT Azonban, ha összehasonlítjuk a veszprémi székeskáptalan 1700 és 1777 közötti időszakának személyi állományával a győrit, meglepő eredményre jutunk. Padányi Bíró Mártonon, Zádory Mihályon - aki a győri káptalanból ment tovább, és így már szerepel a statisztikánkban - Orosz Pálon és Séllyei Nagy Ignácon kívül ugyanis nem találunk püspöki méltóságra emelkedett veszprémi kanonokot.74 Összehasonlító vizsgálatunkat, ha kiterjesztjük az esztergomi főszékeskáptalanra, már más helyzettel találkozunk. 1657 és 1724 között az esztergomi kanonoki testületbe kilencvennégy személyt installáltak, ebből negyvenhárom fő jutott el címzetes vagy megyéspüspöki méltóságig.75 Ez esetükben 45,7%-os továbbjutást jelent szemben a győri káptalanban tapasztalt 32,8%-os aránnyal. Mindez azt jelenti, hogy - nem meglepő módon - mind létszámában, mind presztízsében az esztergomi kanonoki testület vezeti a sort. Onnan volt a legnagyobb esély még fényesebb egyházi karrier befutására. Hiszen a számok alapján azt látjuk, hogy majdnem minden második pap, aki stallumhoz jutott az esztergomi káptalanban, idővel püspöki méltóságot nyert. ígéretes arányok lehettek ezek egy fiatal, stallumra váró pap számára. Továbbá, hogy regionális szinten, a Dunántúlt figyelembe véve hasonló pályaívre nagyobb esély nyílott a győri székeskáptalanból, mint a veszprémiből. Azt látjuk, hogy Győrből majdnem minden harmadik kanonok részesül püspökké szentelésben, míg ez a veszprémi székeskáptalan esetében elenyésző. Egy aspektusban azonban mindenképp megelőzi Veszprém Győrt, ez pedig az, hogy a veszprémi székeskáptalan - jóllehet a vizsgált időszak vége után - de ki tudott termelni magából egy püspököt a veszprémi püspökség élére Padányi Bíró Márton személyében. Erre a győri székeskáptalannak nem jutott lehetősége. Összegzés Az előző oldalakon átfogó kép rajzolódott ki egy olyan társadalmi rétegről, amely testületileg, viszonylag ritkán képezi tudományos diskurzus tárgyát. Ezt az átfogó képet a prozopográfia módszertanának alkalmazásával hoztuk létre. Fenntartjuk korábbi állításunkat, hogy az eredmények nem véglegesek, azok esetenként tovább pontosíthatók, amely adatok révén a teljes csoport összképe, arányai, hangsúlyai is változhatnak. A kanonokok nemzetiségéből, a társadalmi csoportból, valamint földrajzilag is meghatározható származásából, iskolázottságukból alapvető adatokat állapítottunk meg. Ezek szisztematikus felhasználásával további, a káptalanba kerülés mechanizmusáról és a belső káptalani karrierlehetőségről általános tendenciákat állapítottunk meg. Majd a különböző, kanonokok számára bejárható pályaívek elemzése után a székeskáptalanon túlmutató karrierlehetőségeket vettük számba. Ennek során elhelyeztük mind a térképen, mind a presztízs listáján a 74 Hermann: A veszprémi székeskáptalan 201-222. 75 Kollányi: Esztergomi kanonokok 276-340. 171
