Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK győri székeskáptalant. Dolgozatunk elsősorban a káptalan személyi összetételének vizsgálatára koncentrált. Azonban óhatatlanul a káptalan felett álló püspökre is reflektáltunk. Úgy nyertünk többletinformációkat a vizsgálati időszak alatt működő püspökökről, hogy témánk középpontjában nem ők álltak. Ez is jelzi számunkra a téma összetettségét és sokrétűségét. A sok megismert adat és a prozopográfiai eredmények tükrében feltehetjük a kérdést, eljátszhatunk a gondolattal, hogy hogyan ábrázolhatunk egy „átlagos” győri kanonokot, lehet-e egyáltalán a csoportkarakterisztika fényében tipizálni? Ha összegyúrnánk az ismert adatokat, akkor miként tudnánk leginkább jellemezni a közel hetven év majdnem ugyanennyi személyét? Fontos kérdés ez annak tükrében is, hogy a győri székeskáptalan természetes utánpótlás bázisa az ország püspöki karának. így a főként regionálisan értelmezhető győri székeskáptalan mellett országos perspektívában is releváns kérdéssé válik, hogy kik és milyen általános jellemzőkkel válnak a püspöki kar tagjává. Korszakunkban, amikor az egyházi felső réteg az ország vezetésében kulcspozíciókat tölt be, a minél pontosabb megismerés igénye elengedhetetlen. Minden adatot egybevetve tehát egy kora újkori győri kanonok a következőképpen tipizálható. Nemzetiségét tekintve az elképzelt győri kanonok magyar, aki a királyság területéről származik. Legnagyobb valószínűséggel azon belül is a győri egyházmegye szülötte. Társadalmi státuszát tekintve kanonokunk bír valamilyen nemesi ranggal, aki egyetemjárt személy, a bécsi Pázmáneum növendéke, ahonnan stallumhoz jutása előtt plébániai szolgálatot vállal két-három évig. Javadalomhoz jutásakor először mesterkanonokként kezdi meg káptalani karrierjét, majd kis szerencsével, évek alatt oszlopos kanonokságig jut el. Bejutását pedig leginkább Győr környéki területi kapcsolatainak köszönheti. Legnagyobb eséllyel főesperesi rangban marad káptalani évei alatt. Máshol nem szerez stallumot, és a püspöki méltóságig sem jutna el. Nagy valószínűséggel valamivel több mint tizenhat évet töltene el kanonokként, mely idő alatt négy különböző pozícióban fordul meg. Kitekintés Ahogy jelen dolgozat bevezetésében említettük, a káptalanok vizsgálata évszázados hagyományra tekint vissza a magyar történettudományban. Az utóbbi évtizedek során az archontológia és prozopográfia vizsgálati módszereit a káptalani testületeken alkalmazó szakmunkák mindegyike kihangsúlyozta, hogy nem valósulhat meg átfogó egyháztörténet-írás az egyházi középréteg alapos megismerése nélkül. Feladata lenne a magyar történetírásnak a káptalani testületek személyi állományának szisztematikus feldolgozása, amelynek eredményeképpen országosan is képet alkothatnánk az egyházi középrétegben lejátszódó folyamatokról. Erre Nyugat-Európában számos működő példát találhatunk, többek között a németországi Germania Sacra, a francia Fasti Ecclesiae Gallicanae vagy az angol Fasti Ecclesiae 172
