Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT Kecskeméty Mihályt57 vagy Bellisich Pétert. Mind a hárman egyetem után plébánián kezdték meg papi szolgálatukat, majd a káptalanba jutva végigjárták a hierarchia minden egyes lépcsőfokát, és a közösség elitjébe jutottak. Főpapi ismeretség okán a káptalanba jutó, és ott mesterkanonokként kezdő személyek névsora nem túl hosszú. Ide sorolhatjuk Pechmann bárót, aki serdülőként, tanulmányai elvégzésének idejére kapta meg a mesterkanonoki stallumot. De az egész Európát beutazó németalföldi Caspar Jongelin is itt említhető, aki azonban nem jutott felsőbb rangra győri karrierje során. A káptalani ranglétra következő fokát górcső alá véve azt látjuk, hogy huszonegy fő kezdte plébánosi szolgálat után főesperesként a káptalanbéli életét. A plébániai szolgálat után a főesperesség jelentős előrelépésként könyvelhető el. A közel hetven vizsgált év során huszonegy plébános jutott egyből főesperesi stallumhoz, amely a hatvanhét fős káptalani összlétszámnak a 31,3%-os hányada, valamint a harminckilenc, plébánosból feljutott személy 53,8%-a. E huszonegy személyből nyolcán jutottak el a káptalan elitjébe, oszlopos kanonoknak, ez a vonatkozó csoporthoz tartozó kanonokok kereken 38%-a. Ugyanezek, a vizsgálati szempontokat figyelembe véve, a másik alcsoportban a kisebb számok mellett más arányokat mutatnak. Tizenhárom olyan személyt ismerünk, akik káptalani működésüket főpapi kegy, javadalomcsere vagy helyi ismeretség révén, de nem plébániai szolgálatot követően főesperesként kezdték. Az ilyen módon káptalanba jutott személyeknek ez a tizenhárom eset a közel felét, 46,4%-át adja. Közülük öten jutottak el az oszlopos kanonokságig, ami 38,4%-os arányt jelent. Ez az előzetes várakozásnál véleményünk szerint kisebb szám, a káptalani működésüket főesperesként kezdők java, életük vagy káptalanbéli pályájuk végéig főesperesek is maradtak. Előzetes plébániai működés után főesperesi és oszlopos kanonoki rangig jutó személyek Lacza János és Bubnich Mátyás voltak. Meggyőzően induló karrier ellenére a főesperesi szintről nem tudott feljebb lépni a kanonokok 65%-a. Ide tartozik az ismertebbek közül többek között Skadváry Lőrinc, Liptay Ferenc vagy Szily Márton. Az ismert és felsorolt kegyekből vagy ismeretségből egyből főesperesi rangba jutó, majd tovább lépő személyek között tartjuk számon Héderváry János bárót vagy Kasza Ferencet. Azonban ebben az alcsoportban is találunk megrekedt káptalani karriereket, például Várkonyi Amadé Ignácét vagy Lippay Miklósét. Kiemelendő különbség viszont az, hogy plébániai szolgálatból a vizsgált időszak során egyetlen egy személy sem került stallumhoz jutásakor oszlopos kanonoki rangra. Nem úgy, mint a másik vizsgált alcsoportban. Ezen huszonnyolc személy közül hatan egyből oszlopos kanonokként jelennek meg a káptalani belső hierarchiában. A szám nem elhanyagolható annak tükrében, hogy ez a nem plébániai szolgálatból felemelkedő személyek 21,4%-a. A teljes káptalani létszámhoz viszonyítva pedig 8,9%-ot tett 57 Kecskeméty Mihály további karrierjére lásd Pfeiffer: A veszprémi egyházmegye 132-133.; Hermann: A veszprémi székeskáptalan 201. 163
