Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT AGYŐR] SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT Fel kell azonban hívnunk a figyelmet egy átfedésre, ami a káptalanba kerülés tényét ugyan nem módosítja, de a mikéntjét minden bizonnyal árnyalja. Pusztán az egyetemi grádusok végigjárása vizsgálatunk szerint nem biztosított automatikus helyet a káptalanban. Pontosabban az egyetem elvégzése a legritkább esetben röpített egyből olyan embert a káptalanba, aki nem főnemesi vagy ismertebb nemesi családból származott. Hiszen a plébánosból lett harminckilenc kanonok közül huszonöt személynek volt pár egyetemi év, vagy végzettség a háta mögött. Úgy tűnik, az egyetem ténye önmagában nem biztosított egyből stallumot szélesebb rétegeknek. Az említett plébánosból lett harminckilenc személyből tizenhárom nemesi származású, további hat pedig valamelyik mezővárosból származó polgár. E tizenkilenc személynek mind volt egyetemi végzettsége, azonban mind a származás mind pedig az egyetem nem volt elegendő arra, hogy egyből stallumhoz jussanak. A legjobb európai egyetemeken eltöltött évek után is származástól függően kénytelenek voltak plébániai szolgálatot vállalni. Fentebb említettük, hogy a káptalanba bejutottak 55,2%-a egyetemi kapcsolataikat is igénybe vehették a bejutáshoz. Ez az arány igen magasnak mondható, azonban, ha a karrierjük ívét nézzük a római vagy bécsi tanulóévek után, nem biztos, hogy a frissen végzett papok vidéki plébániai szolgálatra, esetleg káplánkodásra számítottak pályájuk kezdetén.53 Esetükben egy hosszabban tartó folyamat eredményeként, bár feltehetőleg az egyetemi ismeretségeiket is felhasználva jutottak később stallumhoz. E pályaív akkor válik igazán szembetűnővé, ha mellé helyezzük a főnemesi, arisztokrata családokból származók pályáját. Huszonnyolc olyan személy került be a káptalanba a vizsgálat tárgyát képező időszakban, akik nem plébániáról, alulról érkeztek. Négyen közülük ismeretlen úton és módon jutottak stallumhoz, ide soroltuk Kőszeghy Istvánt, Nagy Mihályt, Haidfeld Bernátot és Csernátonyi Miklóst. Nyolcán kisebb-nagyobb másik egyházi javadalomból érkeztek. Tizenöt személyt vettünk fel azok csoportjába, akik feltehetőleg az éppen rezideáló püspökkel ápolt jó viszonyuk folytán kerültek a káptalanba. E tizenöt fő mindegyike Győr környéki nemesi vagy országosan ismert arisztokrata családból származott. E tizenöt fő közül kilencnek volt egyetemi végzettsége. Azonban felmerül a kérdés, hogy a káptalanba kerülési procedúra során a döntéshozó figyelembe vette-e a fő szempontok között az egyetemjártságot. Élünk a gyanúperrel, hogy nem, hiszen, ha a nagyjából hasonló időben, ugyanazon az egyetemen végzett két személy közül a polgár vagy a nemes egy vidéki plébániára került, a báró vagy a gróf pedig a káptalanba, akkor erre más kézenfekvő magyarázatot nem találunk. Még inkább ezt a tendenciát erősíti az egyetemre nem járt főnemes és az alacsonyabb származású, de egyetemjárt személy karrierjének a párhuzamba állítása. A Várkonyi 53 Külön munkában lenne érdemes foglalkozni azon egyetemjárt személyekkel, akik megragadtak az alsópapság szintjén. 161
