Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK erőszakos eszközök felvonultatásától (eretnek prédikátorok kiűzése)18 sem visszariadó Naprághy is ugyanezzel a problémával találta magát szembe. Mindettől függetlenül 1598-ban Naprághy felfelé ívelő karrierjének egy újabb állomásához ért: Jósika, az egykori mindenható kegyenc kivégzése után kancellárrá választották. Ez már szintén nem a fejedelmi kegy, hanem az uralkodói bizalom jele volt, amely a császári biztosokon keresztül éreztette hatását. A kancellári poszt nem volt életbiztosítás. Trócsányi Zsolt Erdély központi kormányzatáról írott munkájában kitért arra, hogy az önálló fejedelemség ideje alatt több kancellár erőszakos halált halt, lásd Jósikát és elődjét, Kovacsóczy Farkast, többen pedig vagy száműzetésbe kényszerültek, mint néhány évvel később hősünk, vagy kegyvesztetten haltak meg.19 A kancellár a fejedelmi méltóság után következett, vagyis a császári kormányzat az erdélyi egyházi hierarchia vezetőjében látta a fejedelmi, vagy kormányzói tiszt helyettesét. Naprághy személyében tehát, legalábbis látszólag, összpontosult a lelki és a világi hatalom. A probléma ezzel csupán az volt, hogy sem ő, sem a fejedelemség élére szánt Habsburg Miksa főherceg nem volt erdélyi, más szóval mindketten idegenek voltak. Márpedig az erdélyi rendek éppen úgy, mint általában bárhol a rendi társadalmak, nem kedvelték az idegeneket, mert érthető módon bennük a hatalom rendi kontrolljának gyengítését látták. Ráadásul ez esetben a hatalom két legfontosabb tisztsége egy-egy idegen, ráadásul katolikus kezében lett volna, egy szinte teljesen protestáns országban! A háború azonban sok mindent felülírt, az 1598. év valósága pedig az 1595- ben kötött Habsburg-Báthory szerződés volt. A szerződés semmilyen rendelkezést nem tartalmazott arra nézve, hogy mi a teendő lemondás esetén, amely tehát három évvel korábban még egyik szerződő félnek sem fordult meg a fejében. Csak arra nézve tartalmazott egy cikkelyt, ha a fejedelem elvesztené a trónját: jobb híján ezt léptették érvénybe, ez pedig az összes Báthory rokon kizárásával a magyar királyjelesül Habsburg Rudolf és családja javára rendelkezett.20 Naprághy tehát a császári biztosok jelenlétében elsőként tette le a hűségesküt Erdély új urára. Utána következtek a rendek. Az eskü nem sokáig maradt érvényben. Mi történt? Báthory Zsigmond, aki kárpótlásul az oppeln-ratibori hercegséget kapta, valamint évi kegydíjat, megszökött sziléziai birtokáról és titokban hazatért. Ez egy újabb, radikális fordulat volt, beláthatatlan politikai következményekkel. A régiúj fejedelmet tulajdonképpen örömmel fogadták az erdélyiek, és azt várták tőle, hogy cserébe békét köt a törökkel és kivezeti országát a háborúból. A tordai országgyűlés Naprághy kancellárt és Bocskai Istvánt bízta meg, hogy nyélbe üssék az újabb szerződést. Prágában vállvetve próbálták rábeszélni a császárt, hogy ér-18 MAH IV. 307. 19 Trócsányi: Központi kormányzat 45., 181-184. 20 A szerződés szövegét magyarul 1. Bethlen IV. 105-111. 16
