Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Kruppa Tamás: A püspök, a fejedelem és a vajda. Naprághy Demeter kancellár erdélyi tevékenysége és ami után következett (1598-1602)
KRUPPA TAMÁS vénytelenítse a rá letett hűségesküjüket.21 De mindkettejükre rávetült a gyanú árnyéka. A későbbi vizsgálatok, tanúkihallgatások egyértelműen alátámasztották Bocskai szerepét, és többször nyomatékosan hangsúlyozták azt is, hogy a kancellár és Bocskai igen szoros - mondhatni - akcióegységben („.. .qui mutuum congressum clam habebant, et ibi secreta consilia coquebant.”) lépnek fel.22 Egy később, októberben kelt jelentésében Istvánffy Miklós, az egyik biztos utólag visszatekintve megjegyezte, hogy Naprághy többször is bizalmasan tárgyalt mindenki kizárásával a fejedelemmel annak országból való távozása előtt, és több fontos pontot kihagyott a lemondási szerződésből, illetve szándékosan összekoszolta a nála lévő példányt. A fejedelmi pecsétet nem adta ki a kezéből, amelynek következtében minden fontos ügyben csak rajta keresztül lehetett dönteni. Istvánffy végső soron önkényes kormányzással vádolja meg.23 Ennek az lehetett az oka, hogy a fejedelem távoztával és az új fejedelem/kormányzó hatalomra lépése közti interregnumban a legfontosabb közjogi tisztség a kancellári volt, és az erdélyi törvények szerint, ilyenkor a kancellár volt az illetékes. Ezt el is ismeri Istvánffy, csakhogy erre a hatalomra, vagy legalábbis kollegiális formában történő döntéshozatalra a biztosok is igényt tartottak volna.24 Visszatérve a prágai követségre, Naprághynak az ügy érdekében elmondott beszédét két erdélyi történetíró, Szamosközy István és Bethlen Farkas is megőrizte. Az eredeti beadvány - mert nyilván nemcsak szóban mondta el - nem maradt ránk, csak a császár erre adott válasza, amely hitelesíti a történetírói hagyományt. Mindkettőt ismertette Szilágyi Sándor az Erdélyi Országgyűlési Emlékek című monumentális munkájában, aki szerint - mivel a két verzió nem teljesen fedi egymást - Bethlené a hiteles, mivel a császári resolutio, válasz ehhez áll közelebb.25 Kétségtelen, hogy Bethlen verziója közelebb áll a császár válaszában foglaltakhoz, ám a két beszédnek van egy közös pontja, amely felveti a kérdést, hogy Szamosközy A PÜSPÖK, A FEJEDELEM ÉS A VAJDA... 21 Az eseményekről 1. EOE IV. 74., 76., 258-263. A követségről 1. még Erdély és a Szentszék 1.179-180. 22 Zsigmond visszatérésnek részletekbe menő beszámolóját, valamint a tanúkihallgatást 1. EOE IV. 168., 203-240. A kancellárt illető részek uo. 204., 206., 209-216., 218- 219., 221-223. Együttműködésükről 1. még Bethlen V. 48., 73., 109., valamint a következő jegyzetet. 23 „Cancellarius autem que in conficiendo diplomate cesisonis provincie, et omissis ex eo certis magni momenti punctis et clausulis fecit et quomodo illud commaculavit, antea Maiestati caes. perscripsimus: et que alia sibi arrogavit, volendo instar aliorum cancellariorum omnia ipse solus agere, ipse imperare.” EOE IV. 215. 24 Ugyanezt fogalmazta meg Paolo Giorgi raguzai ügynök 1600 áprilisában kelt jelentésében, aki szerint Bocskai azt mondta volna Zsigmondnak, hogy kétszer én segítettelek vissza a trónra, harmadszorra fegyverrel és Naprághy segítségével teszem. Mivel Giorgi szoros kapcsolatban állt Mihállyal, egyáltalán nem biztos, hogy ez nem a vajda szándékos dezinformációja lett volna Naprághy ellen, aki nem sokkal később elhagyta a vajdát és a fejedelemséget, és akivel szemben Prágában súlyos, terhelő vádakat fogalmazott. Documente VI. 95. A gyanú később sem múlt el nyomtalanul. Spinelli nuncius 1601. február 21 -ei levelében azt írja, hogy az erdélyi zavaros helyzet előidézésével elsősorban Bocskait gyanúsítják, aki a többször leköszönt Báthory Zsigmonddal még mindig tartja a kapcsolatot, és ugyanezzel gyanúsítják Naprághyt is. AAV Fondo Borghese, serie II, vol. 651, föl. 87v. L. még Documente V. 323. 25 EOE IV. 76. 17
