Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT A GYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT Szembetűnő, hogy a harmincnyolc kinevezett kanonok közül kilencen a székesegyházban leszolgált évek után jutottak stallumhoz. Egyetlen plébánia sem tudott közel annyi kanonokot adni a káptalannak, mint maga a székesegyház. Egyházi karrier szempontjából egyfajta előszobaként tekinthetünk a székesegyházi szolgálatra. Aki itt káplánkodott vagy végezte plébánosi szolgálatát, jó eséllyel előbb-utóbb stallumhoz jutott. Jó példa erre Szgodics András, akinek Keresztély püspöknél maga a káptalan volt az ajánlója. Az indoklásban meg is említi a testület, hogy tízévnyi székesegyházi káplánkodás áll az aspiráns háta mögött.48 A káptalannak ez az eljárása érthető is, hiszen egy zárt közösség mindig szívesebben tud maga között egy régóta ismert és kipróbált embert, mint egy idegent vagy egy kevésbé ismertet. A székesegyházi szolgálatból a káptalanba emelt személyek közül öten az oszlopos kanonokságig is eljutottak, ami alapján a testületbe jutást, és az ott történő érvényesülésnek egy bevett útja ként értékeljük a fent leírtakat. Ilyen utat tudtak bejárni Suppanich György, Jager Márton és Kaleschák Péter kanonokok. Gazdag városok plébániájáról is nagyobb eséllyel lehetett káptalani javadalom felé kacsintgatni. Csepreg, Sopron, Magyaróvár, Szombathely azok a városok, amelyek plébániáiról időről időre egy-egy plébános a káptalanba tudott emelkedni. A székesegyházi szolgálatból bejutott kilenc személyt nem számolva huszonkilenc fő került be a győri alsópapság soraiból a székeskáptalanba. Az egyházmegye állapotáról hírt adó vizitációk elemzése során Fazekas István ötszázhatvanhárom papot azonosított az 1641 és 1714 közötti időszakból.49 A hozzávetőlegesen hasonló időszakkal foglalkozó vizsgálatunk közel ugyanezen időszakból valósághűen mutatja meg a székeskáptalan exkluzivitását. Az alsópapságbeli sorból a huszonkilenc stallumhoz jutó személy az időszak teljes papságának 5,1%-a. E huszonkilenc fő közül a középréteg elitjének számító oszlopos kanonokságig tizenegyen jutottak el. Tehát az alsópapság döntő többségének a székeskáptalani stallum az elérhetetlen szintet képviselte. Erre, ebből a rétegből leginkább a káptalan látóterében működő papoknak, káplánoknak, és az egyházmegye területén fekvő gazdag városi papoknak nyílt lehetőség. Felmerülhet a kérdés, hogy azok a plébánosi sorból a káptalanba emelkedők, akik nem jutottak el az oszlopos kanonokságig, milyen pályát tudhattak magukénak? A huszonhárom kanonok közül, akik nem jutottak el az oszlopos kanonokságig, tizenkilenc a főesperességig vitte, míg négyen csupán mesterkanonoki rangig jutottak. Egyikük, Acsády Ádám azonban különleges karriert tudhat a magáénak így is. Pápai plébánosból 1713-ban lett kanonok, és miután megfordult a pápai, a locsmándi, a rábaközi és a komáromi főesperesség élén, 1725-ben a veszprémi püspöki trónra került. Kanonoki stallumáról azonban csak jóval később, székesegyházi főesperesként mondott le 1736-ban.S0 A plébánosokról szóló vizsgálatunk 48 Bedy: A győri székeskáptalan 457-458. 49 Fazkas: A reform útján 111. 50 Bedy: A győri székeskáptalan 458. 159
