Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Oláh P. Róbert: A győri székeskáptalan személyi összetétele 1658 és 1725 között
OLÁH P. RÓBERT AGYŐRI SZÉKESKÁPTALAN SZEMÉLYI ÖSSZETÉTELE 1658 ÉS 1725 KÖZÖTT főnemessel majd Keresztély Ágost idejében fog gyarapodni a káptalan. A vizsgált időszak tizenhárom arisztokratája közül tíz Keresztély Ágost idején kapott stallumot, amely döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vizsgált időszakban ez a társadalmi réteg a káptalan tagjainak ötödét kitegye. A fennmaradó, eddig nem említett grófi rangú kanonok pedig Lippay Miklós Antal, akit Kollonich Lipót jutalmazott hellyel a káptalanban 1688-ban. Ezzel szemben Széchényi György püspök egyetlen főrangú sarjjal sem bővítette győri székeskáptalanját. Nem úgy, mint elődei és utódai. Azonban nem csak Győrött, hanem később esztergomi érsekként sem juttatott annyi stallumot főnemeseknek, mint utódai. A prímási székben eltöltött tíz éve alatt csupán egy arisztokrata családból érkező személlyel bővítette káptalanját.9 A felmerülő kérdésre, hogy miért nem találunk főnemesi rangú személyeket ezen időszak alatt a káptalanban, két válasz is kínálkozik. Első megközelítésben gondolhatunk arra, hogy Széchényi homo novus-ként nem kívánta régi főrendi családok tagjaival feltölteni a káptalan helyeit, mert bennük riválist látott, nem akarta, hogy a régi családok saját ügyeikben belülről befolyásolják. Másodsorban felmerülhet a gyanú, hogy az említett családok számára nem volt vonzó karrierlehetőség egy Széchényi György alatt működő káptalan. Ez utóbbi eshetőségre azért is gondolhatunk, hiszen Keresztély Ágost győri püspöksége alatt a birodalom és az ország számos pontjáról érkeztek a győri székeskáptalanba a legszűkebb elitnek számító arisztokrata családok tagjai. Feltehetőleg a birodalmi herceg személye emelte presztízsében a győri székeskáptalant a 18. század elejére. Keresztély Ágost püspökségének első évtizedében - példátlan módon - egyaránt adott kanonokot a székeskáptalannak a Nádasdy, az Erdődy és a Zichy família. Hasonlóra korábban példa sem volt, ahogy arra sem, hogy - egy-két kalandos kivételtől eltekintve - külföldi arisztokrata családok sarjai töltsenek be káptalani pozíciókat. Harmadrészben feltételezhetjük, hogy az oszmán hódoltság megszűnésével és a régió pacifikálódásával a katonai karrier lehetősége szűkebbé vált, kevesebb fiatal arisztokrata tudta, illetve akarta választani azt a pályát, így gondolhatunk bizonyos hangsúlyeltolódásra a klérus irányába, amely ebben az időben a másik klasszikus karrierlehetőséget jelentette.10 Keresztély Ágost idejében többek között Anton von Thurn gróf és Anton Jozef Gaun báró neveivel találkozhatunk káptalani ügyek kapcsán. A 20. század első felében alkotó történész, Kelemen Atanáz ezt a jelenséget annyival nyugtázta, hogy Keresztély Ágost sokra becsülte az előkelő származást.11 Azonban ez a jelenség korántsem bizonyult országos szintűnek. Összehasonlításképpen a Köblös József által vizsgált időszakkal, csupán két bárói családot találunk az akkor jóval népesebb 9 Kollányi: Esztergomi kanonokok 302-314. 10 A tendenciát jól mutatja a tisztiiskolába beiratkozó magyar arisztokrata ifjak elenyésző hányada, lásd Kissné Bognár: Magyarországi diákok a bécsi tanintézményekben 345-363. 11 Kelemen: Keresztély Ágost 17. 147
