Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: Az oszmánok vagy az estraneusok? Hidász, a török korban elpusztult rábaközi falu
GERENCSÉR PÉTER AZ OSZMÁNOK VAGY AZ EXTRANEUSOK?... A falu elnéptelenedése Abban a szerencsés forrástani helyzetben vagyunk, hogy egyaránt találunk írásos kútfőket a falupusztulás előestéjének idejéből és a fizikai megsemmisülés utáni időszakból, így ezek összehasonlításával a meglévő társadalmi-gazdasági struktúrák konzerválódása és átalakulása figyelhető meg. Amíg 1492-ben hét, 1518-ban pedig huszonöt, az 1584. évi kapuvári urbáriumban kilenc Nádasdy (II.) Ferenchez tartozó egész telkes jobbágyot írtak össze Hidászon (Hydaz) Markos Benedek bírósága idejéből.25 Ezekből nemcsak rokonsági szálakra következtethetünk, hanem az adatokat összevethetjük a korábbi és a későbbi névállománnyal is. A lakók közé tartozott Szabó Antal, akinek telkét felesége bírta, az elhunyt Garab Imre, akinek helyén öccse, Garab Benedek ült, továbbá Kondor István, Markos Benedek bíró, Karikás Péter, Karikás Bálint, Karikás István, Karikás Antal és Kis Pál. Sok családnévvel találkozunk a korábbi iratokban, Markos Benedek minden bizonnyal az 1518-ban említett Markos Márton, Garab Benedek pedig az ugyanekkor feljegyzett Garab Sebestyén leszármazottja lehetett, míg a Karikás név olyan elterjedt, hogy tipikus hidászi családnévnek is mondható. Karikás Péter vélhetően azonos azzal a személlyel, akinek 1586-ban a megyei törvényszékkel volt dolga.26 1586. augusztus 31-én a sedria megállapította, hogy június 2-án Potyondi Péter hatalmaskodást követett el ellene, amikor Karikás ajándékok kíséretében ünnepségbe ment Potyondihoz, de az a vendégség végén nem adta vissza neki a lovait és a szekerét, így őt száz forintos kár érte. A legfőbb változás a Jagelló-kori összeírásokhoz képest a forrásokban többnyire „vidékieknek” nevezett külbirtokosok (extraneusok), vagyis azon idegen személyek jelentős megszaporodása, akik földet bírtak Hidászon, de nem ott laktak. Innen nézve elképzelhető, hogy az 1518-as összeírásban hirtelen megnövekvő telekszám mögött is ez az ok állt, csak az összeíró ezt nem jelölte pontosan. 1584- ben a vidékiek száma már meghaladta a helybeliek számát, a 14 egésztelek és egy féltelek közül 10 sessio volt művelés alatt, 4 és V2 telek pedig deserta. Az Ordódba való Szántó Gergely szabados ottani halászvizét az uraság a vár számára lefoglalta, kompenzációként pedig itt kapott helyet. A másik idegen birtokos a babóti Garab Bálint, aki rákot és halat, valamint pénzt adott az uraságnak, és hasonló szolgáltatásokkal tartozott a másik babóti külbirtokos, Czankó Tamás is. Az ez idő tájt nősült babóti Nagy János helyét öccse, Nagy András bírta. A meghalt babóti, Chery Ferenc telkével fia rendelkezett. Ugyancsak a babótiak közé tartozott Cserpes Fábián, Henye János, Szabó János, Szerencse Tamás, valamint Tímár Gáspár, akinek Osliba történő szökése után telkét Szerencse Tamás bírta. Ok mindannyian Garab Bálint módjára adóztak, azaz a várnak rákot, halat és pénzt szolgáltattak be. Hidászon voltak pusztatelkek is extraneus birtoklásban, az egyi-25 MNL OL E 156. Fasc. 56. No. 33. pag. 80-83. Lásd itt, 1. sz. irat. 26 Tóth: Sopron vármegye 207. 119
