Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 57. (Győr, 2019)
Tanulmányok - Gerencsér Péter: Az oszmánok vagy az estraneusok? Hidász, a török korban elpusztult rábaközi falu
ARRABONA 2019. 57. TANULMÁNYOK két a sziliek használták, a másikat Bajcsa, a harmadikat Simonfölde névvel illették, míg a negyedik Henye István pusztája volt. A fél pusztatelekről a szöveg a lokalizáció szempontjából is lényeges módon elárulja, hogy a vitnyédi és a hidászi határ között feküdt. Minthogy Hidász neve az eddigi forrásokban Kapuvártól keletre került elő, Vitnyéd viszont nyugatra helyezkedik el, feltételezhető, hogy ezek a helyek felnyúlhattak a Hanság mocsarai közé. Ezt a gyanút erősíti, hogy a külbirtokosok is rákkal és hallal, vagyis nedves környezetet kedvelő jószágokkal adóztak. További bizonyíték erre, hogy az urbárium szavai szerint a hidászaiknak semmiféle szántóföldjük nem volt, ehelyett halászó vizeket és egy-egy rétet bírtak. Ez gyökeres változás a korábbiakhoz képest, hiszen a 15-16. század fordulóján a terményszolgáltatások (kalács, köles, borsó) inkább földművelést sejtetnek. Az, hogy már a 16. század utolsó évtizedeiben ilyen kiterjedt extraneus birtoklás jellemezte a hidászi határt, a későbbi sikertelen újratelepülés okainak vizsgálatához is hasznos információ. A hidásziak Nádasdy (II.) Ferenc akaratából a századvégi drágaság és a szántóföld hiánya miatt semmiféle földbérrel nem szolgáltak, várélés jogcímén viszont 2 forint 50 dénárt voltak kötelesek fizetni. Utóbbit a korabeli számadáskönyvek adatai is megerősítik.27 Ismét lakóhelyük nedves földrajzi viszonyaira vet fényt, hogy tyúk és lúd helyett rákkal és hallal teljesítették a terményajándékot, utóbbit a korábbiakhoz hasonlóan heti váltásban péntekenként szolgáltattak be ebédhal címén. Böjti időszakban egy-egy vödör csíkkal tartoztak, márpedig a csíkhal a hansági vizek halfajtája. Pünkösd napjától Szent Király napjáig (augusztus 20) két-két gyékény rákot is vittek a várba. Lajtban, vagyis szekéren szállított hosszúkás alakú, lapos hordóban halat nem adtak, de minden ötödik pénteken lajt alá tartoztak szekeret adni. Az 1584-es urbárium tehát olyan faluként reprezentálja Hidászt, ahol a korábbiakhoz képest a halászfoglalkozás lett a domináns. Másrészt jelentőssé vált az ugyancsak halászvizek használatában megtestesülő külbirtokosság, túlszárnyalva a helybeliek számát is. Az 1597. évi kapuvári urbárium28 viszont már Hidász pusztulásáról ad hírt, ami a Rábaköz egészét érintő török betörésnek tulajdonítható. Ezért az akkori urbáriumba csak azon jobbágyfalvak szolgáltatásait tudták összeírni, melyek a gátat képező Kapuvár várától nyugatra helyezkedtek el, míg a rábaközi településeknél, ide értve Babótot és Ordódot is, nem volt lehetséges a szolgáltatások kiszabása. Az urbárium bevezető sorai az okokat világossá teszik: „Kapw Várán kywől: Az egez Rába köz, twdnya illik [...] Hydaz, Baboth, Cum Ordo, wg[yan] azon hathárban az Rába Vyzen három helen ke [t] kerek Malom: Ezek mindeneshtwl ffogwa Anno 15 [94]29 az Pogány miath telliesseggel ell Pusztoltanak.”30 Tekintve, hogy ___________________________________1_______________________________ 27 Horváth: A kapuvári uradalom 360. 28 MNL OL E 156. Fasc. 12. No. 42/c. 29 A lap ezen a helyen szakadozott, de a későbbi urbáriumok azonos bevezető szövege alapján rekonstruálható, hogy itt az 1594-es dátum szerepelt. 120
