Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMÁS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI’ Rómába.41 Mindez nem meglepő, hiszen a legtöbb jelölt a lehető legkevesebb ideig kívánt Rómában tartózkodni, valamint az egyes ordók felvétele közt előírt szünet (interstitia) nélkül kívántak a szenteléseken részt venni.42 A lelkipásztori szolgálattal járó (cum cura animarum), illetve a nagyobb javadalmak viselése esetében feltétel volt az egyházi rendek felvétele a beneficium elnyerését követő egy éven belül. Sokan e terminus áthágása, illetve az előírás alóli ideiglenes felmentés megszerzésének elmulasztása miatt keltek útra diszpenzációrét, amely megszerzését követően sokan a Kúriában vették fel az ordókat.43 A különböző defektusok közül a legtöbb szentelésre váró a törvénytelen születés (ex defectu natalium), a testi hiányosságok (ex defectu corporis), az előírtnál alacsonyabb életkor (ex defectu aetatis), valamint az elégtelen tudás (ex defectu scientiae) miatt kért diszpenzációt. A deliktumok között pedig mások mellett a hitehagyást (apostasia), az eretnekséget (haeresis), illetőleg a gyilkosságot (homicidium) találjuk.44 A folyamodványokat személyesen benyújtók az esetek túlnyomó részében Rómában szenteltették fel magukat.45 Az említettek mellett azonban időről időre előfordultak különböző visszaélések is, amelyek a 15. század elejétől élénken foglalkoztatták a teológusokat, kánonjogászokat, s e káros jelenséget a pápák is igyekeztek több-kevesebb sikerrel orvosolni.46 A római utazás egyik mozgatórugójaként említhetjük például a megfelelő képzettség hiányát, melynek következtében a jelöltet a helyi ordinárius nem volt hajlandó felszentelni. Némely püspök teljesíthetetlen követelményeket is támaszthatott a szentelés feltételeként, amint azt Monyórókeréki Sweich Rupert példáján láthattuk. Az sem volt példanélküli, ha tehetséges, képzett klerikusok anyagi ellenszolgáltatás fejében a gyengébb felkészültségűek helyett tették le a vizsgát. Természetesen ez nemcsak a Kúriánál, hanem az in partibus szentelési vizsgáknál is előfordult.47 A visszaélések szintén elterjedt formája volt a nem létező, azaz „színlelt” javadalomra (ad fictum titulum) történő promóció. A magasabb ordók felvételéhez a jelölteknek ugyanis a megélhetésüket biztosító egyházi javadalom birtokában kellett lenniük. Sokan azonban nem rendelkeztek egyházi benefíciummal vagy garantált bevételi forrással, következésképpen csaláshoz folyamodtak. A Penitenciária hivatalához benyújtott diszpenzációs kérelmek között számos ilyen esetet találunk,48 41 APA Reg. Suppl. vol. 67., föl. 221v. 42 Az eredeti előírás értelmében az egyházi rendek egyes fokozatainak felvétele között egy évnek kellett eltelni. Plöchl: Geschichte 304. 43 Pelliccia: La preparazione 31-33. 44Schmugge-Hersperger-Wiggenhauser: Die Supplikenregister 196-197.; Erdélyi: A Sacra Poenitentiaria Apostolica I. 44.; Salonen-Schmugge: A Sip from the Well of Grace 56-64. 45 Akad persze ellenpélda is, amint a következő eset mutatja. Kamanci Balázs kalocsai kanonok és bodrogi főesperes személyesen nyújtotta be folyamodványát (1522) annak érdekében, hogy egy helyi (in partibus residenti) püspöktől az előírt időpontokon kívül valamennyi egyházi ordót felvehesse. Lakatos: Regesta supplicationum 3. sz. 46 Pelliccia: La preparazione 51-81.; Rehberg: Deutsche Weihekandidaten 284-287. 47 Meyer: Arme Kleriker 30.; Salonen: The Penitentiary 190.; Salonen-Hanska: Entering a Clerical Career 200.114. j. 48 Összefoglalóan 1. erre Erdélyi: Szökött szerzetesek 109-113.; Erdélyi: Egyházi társadalom 47-48. 83
