Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMÁS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI’ tavaszán döntött úgy, hogy felveszi a magasabb ordókat, majd sorrendben alszerpappá, diakónussá, végül pedig presbiterré szentelték a vatikáni Szent Péter-bazilika Szűz Mária-kápolnájában.26 A soproni Greiner Pongrác ugyancsak Rómában tanult, s valószínűleg a kúriai ordináció lehetősége is motiválhatta római tartózkodását. Tény, hogy a Tevere-parti városban anyagi gondjai támadtak, amelyet soproni polgárok támogatásainak köszönhetően sikerült megoldania végül. Fleischhakker Péter polgár végrendeletében eleve tíz forintot rendelt tanulmányaira, majd pedig egy Rómába utazó soproni pap, bizonyos Lechner Tamás révén küldött adósságai rendezésére újabb apanázst. Péter az egykori soproni iskolamester pedig további négy forintos kölcsönnel sietett segítségére.27 Számos olyan esetről tudósítanak forrásaink, amikor sem a helyi püspök, sem pedig helynöke nem tartózkodott székhelyén, esetleg akadályoztatva voltak, a püspöki méltóság hosszabb ideig betöltetlen maradt, illetve a helyi ordinárius csak nagyon ritkán tartott az egyházmegyében általános szenteléseket. Ilyen helyzetekben a promócióra várók a szomszédos egyházmegyék egyikében, illetve a Curia Romanában vehették fel az egyházi ordókat.28 1436 februárjában 11 zágrábi egyházmegyés klerikus kapott az Apostoli Kamara vezetőjétől engedélyt arra, hogy a zágrábi püspöki szék üresedése miatt (in ipsis partibus ad presens sedes episcopalis vacat) bármely katolikus főpap felszentelhesse őket, amennyiben arra alkalmasnak bizonyulnak.29 Két évvel később összesen 22 magyar és két külföldi klerikus nyújtott be folyamodványt az Apostoli Penitenciária hivatalához, amelyben az előzőhöz hasonló felhatalmazást kértek; mindezt azzal indokolták, hogy saját ordináriusuk csak ritkán tart papszentelést (raro ordines celebrant) .30 Szintén e kategóriába sorolhatók azon esetek, amikor a kérvényezők ideiglenesen vagy véglegesen elköltöztek eredeti lakóhelyükről. Általános jelenségnek tekinthető, hogy a padovai és a bolognai, illetve más itáliai és európai egyetemeken tanuló külföldi klerikusok tanulmányaik helyszínén vették fel az egyházi ordó különböző fokozatait.31 Közéjük tartozott Berendi Bak Gáspár szepesi prépost, aki Bécsben, Ferrarában, majd pedig Bolognában folytatott tanulmányokat, s szerzett kánonjogi doktorátust. 1469 decemberében - a nagypenitenciárius jóváhagyásával - a bolognai székesegyházban alszerpappá, majd három esztendővel később, doktori vizsgáját követően, Rómában presbiterré szentelték.32 A győri egyházmegyés Tejfalui Waringer János azért nyújtott be folyamodványt (1472) a Penitenciáriára, hogy mivel a salzburgi egyházmegye területén él (quia in Salzeburgensis dioecesis moram trahit et trahere intendit), az ottani metropolitától vagy helyettesétől vehesse 26 ASV Cam. Ap., Libr. format, vol. 3., föl. 98v, lOOv, lOlv. L. még Függelék I. A. 6. sz. 27 Nemes: Sopron-Róma 263. 28 Pelliccia: La preparazione 25. 29 ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 2., föl. 15r.-A püspökség 1433. december 22. és 1438. május 18. között volt betöltetlen. Engel: Archontológia I. 80. 30 APA Reg. Suppl. vol. 2., föl. 27v-28r. 31 Sambin: Chierici ordinati 388.; Sambin: Altri chierici ordinati 386.; Rehberg: Deutsche Weihekandidaten 289.; Schmugge: Zum römischen „Weihetourismus“ 421. 32 Fedeles: Mátyás seregéből. 81
