Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)

Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban

FEDELES TAMÁS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI’ tavaszán döntött úgy, hogy felveszi a magasabb ordókat, majd sorrendben alszer­­pappá, diakónussá, végül pedig presbiterré szentelték a vatikáni Szent Péter-bazi­­lika Szűz Mária-kápolnájában.26 A soproni Greiner Pongrác ugyancsak Rómában ta­nult, s valószínűleg a kúriai ordináció lehetősége is motiválhatta római tartózkodását. Tény, hogy a Tevere-parti városban anyagi gondjai támadtak, ame­lyet soproni polgárok támogatásainak köszönhetően sikerült megoldania végül. Fle­­ischhakker Péter polgár végrendeletében eleve tíz forintot rendelt tanulmányaira, majd pedig egy Rómába utazó soproni pap, bizonyos Lechner Tamás révén küldött adósságai rendezésére újabb apanázst. Péter az egykori soproni iskolamester pedig további négy forintos kölcsönnel sietett segítségére.27 Számos olyan esetről tudósítanak forrásaink, amikor sem a helyi püspök, sem pedig helynöke nem tartózkodott székhelyén, esetleg akadályoztatva voltak, a püspöki méltóság hosszabb ideig betöltetlen maradt, illetve a helyi ordinárius csak nagyon ritkán tartott az egyházmegyében általános szenteléseket. Ilyen helyzetek­ben a promócióra várók a szomszédos egyházmegyék egyikében, illetve a Curia Ro­­manában vehették fel az egyházi ordókat.28 1436 februárjában 11 zágrábi egy­házmegyés klerikus kapott az Apostoli Kamara vezetőjétől engedélyt arra, hogy a zágrábi püspöki szék üresedése miatt (in ipsis partibus ad presens sedes episcopalis vacat) bármely katolikus főpap felszentelhesse őket, amennyiben arra alkalmasnak bizonyulnak.29 Két évvel később összesen 22 magyar és két külföldi klerikus nyúj­tott be folyamodványt az Apostoli Penitenciária hivatalához, amelyben az előzőhöz hasonló felhatalmazást kértek; mindezt azzal indokolták, hogy saját ordináriusuk csak ritkán tart papszentelést (raro ordines celebrant) .30 Szintén e kategóriába sorolhatók azon esetek, amikor a kérvényezők ideigle­nesen vagy véglegesen elköltöztek eredeti lakóhelyükről. Általános jelenségnek tekinthető, hogy a padovai és a bolognai, illetve más itáliai és európai egyete­meken tanuló külföldi klerikusok tanulmányaik helyszínén vették fel az egyházi ordó különböző fokozatait.31 Közéjük tartozott Berendi Bak Gáspár szepesi prépost, aki Bécsben, Ferrarában, majd pedig Bolognában folytatott tanulmányokat, s szerzett kánonjogi doktorátust. 1469 decemberében - a nagypenitenciárius jóváhagyásával - a bolognai székesegyházban alszerpappá, majd három esztendővel később, dok­tori vizsgáját követően, Rómában presbiterré szentelték.32 A győri egyházmegyés Tejfalui Waringer János azért nyújtott be folyamodványt (1472) a Penitenciáriára, hogy mivel a salzburgi egyházmegye területén él (quia in Salzeburgensis dioecesis moram trahit et trahere intendit), az ottani metropolitától vagy helyettesétől vehesse 26 ASV Cam. Ap., Libr. format, vol. 3., föl. 98v, lOOv, lOlv. L. még Függelék I. A. 6. sz. 27 Nemes: Sopron-Róma 263. 28 Pelliccia: La preparazione 25. 29 ASV Cam. Ap. Libr. format, vol. 2., föl. 15r.-A püspökség 1433. december 22. és 1438. május 18. kö­zött volt betöltetlen. Engel: Archontológia I. 80. 30 APA Reg. Suppl. vol. 2., föl. 27v-28r. 31 Sambin: Chierici ordinati 388.; Sambin: Altri chierici ordinati 386.; Rehberg: Deutsche Weihekandi­daten 289.; Schmugge: Zum römischen „Weihetourismus“ 421. 32 Fedeles: Mátyás seregéből. 81

Next

/
Thumbnails
Contents