Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Fedeles Tamás: "Ad Omnes Sacros Ordines Promoveri". Győri egyházmegyések római szentelési ügyei a késő középkorban
FEDELES TAMÁS „AD OMNES SACROS ORDINES PROMOVERI' egyházi rendeket, így a püspöki ordót sem,12 ezért végezte a promóciókat suffraganeusa. A fenti példa kellően szemlélteti, hogy az egyházi pályát választók számára általában lehetőség nyílt saját püspökségük központjában az egyházi ordó egyes fokozatainak felvételére. Ennek ellenére a középkori Európa szinte valamennyi szegletéből, így a Kárpát-medence területéről is gyakran útra keltek olyan fiatalemberek, akik a kereszténység központjában, a pápai Kúriában kívánták a szent rendeket felvenni. Érdemes tehát röviden felvázolni azokat az okokat, amelyek a 15. század derekától tömegessé váló római „szentelési turizmus” hátterében meghúzód(hat)tak. Első helyen Róma kegyhelyként gyakorolt jelentős vonzerejét emelem ki, hiszen a város a késő középkorban a kereszténység elsőszámú zarándokközpontja volt. A korabeli források egyértelműen kiemelik a szentévek alkalmával a városba érkező magyarok jelentős számát.13 A Rómába özönlő peregrinusok között pedig magától értetődő módon jelentős arányban képviseltették magukat az egyháziak is.14 A zarándokprogramok elvégzésén túl búcsút nyerhettek, a Kúriában pedig alkalmuk adódott egyéb ügyek intézésére, az ambiciózusabbak akár kúriai alkalmazásba is kerülhettek, sőt akár az Örök Városban le is telepedhettek.15 A szentelendők közül többen kifejezetten zarándokként érkeztek az Urbs Aeternába, s ezt az alkalmat használták fel az egyházi rendek felvételére.16 Közéjük tartozott az a hét különböző egyházmegyéből érkező 18 magyar akolitus is, akik 1429 februárjában zarándokként keresték fel az apostolfejedelmek küszöbét, s ezen alkalom során egyúttal a magasabb egyházi ordókat is fel kívánták venni.17 István pécsi egyházmegyés klerikus török fogságba kerülve fogadalmat tett, hogy szabadulása esetén felkeresi az apostolok küszöbét, valamint felveszi a magasabb egyházi rendeket, s ígéretét teljesítendő kért vállalásaihoz szentszéki engedélyt (1476).18 Bizonyosan fontos motivációs tényezőnek tekinthetjük, hogy a Szent Péter és Pál apostolok ereklyéi közelében sorra kerülő promóciók ma12 1483. augusztus 1-jén rögzítették folyamodványát a Datarián, amelyben „de mandato devotissimi viriMathie regis Ungarie [...] ad sacros et presbiteratus ordines promotus supplicat”. ASVReg. Suppi, vol. 839., fol. 26v. 13 Jacopo Caetano degli Stefaneschi bíboros De centesimo de Iubileo anno liber című munkájában az 1300-as szentév kapcsán a következőket jegyezte fel: „Et enim per Ytalie ungarie alemaniaeque plagas etiam alias apostolorum peregrinatio notior centesimi induld rumore quantocius invalescente, catervatim populorim turme e vestigia urbem ingrediuntur”. Az 1450-es jubileummal kapcsolatban pedig a következőket olvashatjuk: „Tantae enim Pannorum, Germanorum, Cimbrorum, Britannorum, Gallorum, Hispanorum, Celtiberorum, Portugallensium, Graecorum, Dalmatorum, Italorum, cetetrorumque Christianorum populorum (ut omnes uno verbo summatim comprehendamus) catervae quotidie confuebant”. Romani: Pellegrini e viaggiatori 8. 14 Fedeles: „Isten nevében utazunk“ 52-56, 121. 15 Rehberg: Deutsche Weihekandidaten 288.; Kubinyi: Magyarok a késő-középkori Rómában; Nemes: Győr egyházmegyeiek. 16 Lukcsics: Magyar papszentelő okmányok; Csukovits: Középkori magyar zarándokok 164-165. 17 A dioecesiseк megoszlása a következő: Esztergom, Nyitra, Veszprém és Zágráb egy-egy, Eger és Erdély két-két, Pécs pedig tíz fő. A folyamodványban a következőket olvashatjuk: „hanc almam urbem causa devotionis et peregrinationis non sine modicis fatigiis et laboribus personaliter accesserunt”. Lukcsics: XV. századipápákl. 1129-1130,1133. sz. 18 ASV Reg. Suppi, vol. 744., fol. 71rv; vol. 745., fol. 36v. 79
