Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)

Tanulmányok - Brauer-Benke József: A doromb hangszertípus történeti áttekintése

BRAUER-BENKE JÓZSEF A DOROMB HANGSZERTÍPUS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE nyugati Radzsasztánban, ahol morchang és a szomszédos Pakisztán sindh nyelvte­rületén, ahol changu néven ismerik.25 Nepálban, ahol murchunga az elnevezése, a Kirati népcsoport körében népszerű, akik a Himalája keleti részéről származnak, és ahonnan migrációs csoportjaik Asszám, Tibet, Burma és Kína Jünnan tartomá­nyába is eljutottak. Az újperzsa nyelvű tadzsikok heteroglott chang-kobúz doromb elnevezése viszont már a belső-ázsiai török nyelvű népek irányába mutat. Ázsia szibériai, ujgur, kipcsak és oguz török nyelvű népcsoportjainak fa vagy csont idioglott és kovácsoltvas heteroglott dorombjainak hasonló elnevezései szintén diffúz jellegű átvételeket sejtetnek, ahol a komys/komuz terminus húros hangszereket is jelöl, ezért nagyjából „hangszerének megfelelő jelentéstarta­lommal használják. Mint az altaji temír-komys, a hakasz temír-komys, a tuvai te­mír-komys és khuluzún-komys, a jakut khomús, a dolgán khomús, az üzbég chang­­kobúz, a baskír kubyz, a tatár kubyz, a nyugat-szibériai tatár kobyz, a kirgiz komúz és temír-komúz, a kazak shankobyz és a türkmén kobyz. A finnugor nyelvű népek közül a magyar törzsek mellett a mari (cseremisz) népcsoportra hatottak a leg­erősebben a környező török nyelvű népek, ami a kovyz doromb elnevezésükben is visszaköszön. Viszont az ogur (lir-török) nyelvek közé tartozó csuvasok varkhán elnevezése már valószínűleg orosz hatást mutat, mert az orosz és belorusz vargan, illetve a lett vargas elnevezésekkel hozható kapcsolatba. A szomszédos litvánok dambrelis el­nevezése már inkább a lengyel drumla, a szlovák drumbla és a ruszin huculok kö­zött használt drimba elnevezés irányába mutat, amelyek szintén összevethetőek a moldovánok drimba és a máramarosi román drimbá és az olténiai román elneve­zésekkel, mint a drind, dring, drimb, drimboaie, amelyek a szomszédos, keleti szerb drombulja, drimbolj elnevezések irányába mutatnak.26 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának áttekintéséből kiderül, hogy a bizonytalan eredetű doromb szavunk valószínűleg összefüggésbe hozható a 15-18. század közötti időszakban még elterjedt, fúvással és pengetéssel megszólaltatott do­­romblya hangszernévvel, amely ilyen formájában a szomszédos szláv elnevezé­sekre utalnak, amelyek viszont a német Trommel/ Maultrommel átvételei lehet­nek.27 A magyar doromb elnevezéssel kapcsolatban az onomatopoetikus (hangutánzó, hangfestő) hangszerelnevezés-vizsgálatok alapján az „r” hang jel­lemzően azt a zörejt fejezi ki, amit a rugalmas test, nyugvó állapotából való erő­szakos kimozdítása okoz, és ezért az „r” hangot gyakran használják együtt tá­masztó mássalhangzókkal.28 Ez a jelenség több hangszertípus elnevezésében is megragadható, mint például a dobot jelentő drumme, tromme, vagy a trombitát je­lentő drummel, trumbe kifejezésekben, ezért az onomatopoetikus vizsgálatok alap­ján a doromb szavunk és szláv megfelelői egyaránt ide sorolhatóak.29 A lengyel eti­25 Az indiai doromb elnevezések valószínűleg összefüggésbe hozhatóak a perzsa (chang) hárfa ter­minussal és ilyen formában a dán mundharpe, a norvég munnharpa és az izlandi munnharpa elneve­zések logikáját (ún. száj/hárfa) tükrözik. 26 Brauer-Benke: A népi hangszerek 41. 27 TESz 1.663. 28 Haraszti: Hangutánzás és jelentésváltozás 21. 29 Uo. 69

Next

/
Thumbnails
Contents