Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Tomka Péter: Csontcsat a tápi avar kori temetőből
ТОМКА PETER CSONT CSAT A TÁPI AVAR KORI TEMETŐBŐL 15., 16., 17., 18., 19.), arányait tekintve hosszú (1., 9., 23.) vagy rövid (2., 4., 5., 7., 15., 16., 17., 18., 19., 20., 21., 22.). A csattest alja általában egyenes, kivéve, ha lekerekített (2., 20., 22.). A kivágások esetenként nem érnek össze (1., 2., 5., 19.), T alakúak (3., 7., 8., 9., 18., 22.,) és H alakúak (4., 10., 13., 14., 15., 16., 17., 20., 21.). Csak két vízszintes kivágása volt a 23. csatnak. A töredékek megítélése autopszia nélkül, csak a rajz alapján nem egyértelmű (a 11. és 12. H alakot sejtet, a 6. akár fordított T alakú is lehetett). Előállításuk nem igényel különösebb szaktudást és szerszámkészletet. A nyersanyag (akár elhullajtott agancs formájában) könnyen beszerezhető. A szarvasagancsból ki kell fűrészelni a megfelelő vastagságú korongot (a nagyobbaknál nyilván az agancstőből), fúróval vagy éles keskeny szerszámmal kifúrni a kivágások széleit és kitörni-lefaragni a meggyöngített felesleges részeket. A legtöbb figyelmet és ügyességet a furat előállítása kívánja meg, satuval vagy satu-szerű eszközzel rögzíteni kell az oldalára fordított tárgyat és fúróval (íjas fúróval?) elvégezni a műveletet. Ügyes „ezermester” otthon bármikor elkészítheti (erre utal a nagy variabilitás is). A munkamenetet szinte illusztrálják az Altaj-vidéki példányok: teljes korong az agancstő meghagyott gyöngyözésével, ugyanez, de a csattest alapjánál lefaragva illetve éppen a csattest alapja kivételével lefaragva.34 A csontcsatnak télen (a szibériai fagyban!) van különösen előnye a vas csattal szemben: kíméli a ló hasának bőrét. Ez lehet a folyók menti elterjedésnek az oka is (a téli szállások miatt).35 Két hevedercsat esetén (ha pl. az egyik csontból, másik vasból készült: 1., 13., 19., mindkettő csontból: 10., 21.) többféle megoldás is lehetségesnek látszik. Legegyszerűbb arra gondolni, hogy az egyik a nyerget, a másik a nyeregtakarót szorította le,36 a türköknél felmerült, hogy a nehéz hegyi terepen volt szükség a nyereg kéthevederes megerősítésére,37 avagy a nyeregre felpakolt „csomagot” rögzítették vele (Vajnstejn ugyan csak a lekötésre szánt bőrszíjakat említi,38 a megoldás azonban kézenfekvő). Mindannyian mások - egyéni készítmények, ezért nehéz őket tipologizálni. Kísérletek persze történtek - nem véletlenül a jóval nagyobb számú és jóval hosszabb használati idejű keleti sztyeppéi csontcsatok esetében. Csak a legalapvetőbb és számomra könnyebben hozzáférhető összefoglaló művekből és esetenként egyéb szakirodalomból39 152 darabot számoltam össze (ami, így utólag a terület nagyságát és a több mint ezer évet tekintve már nem is tűnik olyan soknak...), továbbiakat csak szakirodalmi idézet alapján ismerek. Lelőhelyeiket általában a török népek terjeszkedésével szokás összefüggésbe hozni. Ezek bemutatására természetesen itt nincs terünk, néhány említést azonban célszerűnek látszik felsorolni. 34 Kubarev: Kul’tura drevnih, ris. 38:19,13,12. 35 Félreértések elkerülése érdekében: ezzel természetesen korántsem kívánom azt állítani, hogy a nagy temetők (Zamárdi, Budakalász, Szekszárd, Szegvár vagy akár Ménfőcsanak) klasszikus téli szállások lettek volna, vagy akár azokból alakultak volna ki, legfeljebb hasonló erők hatottak rájuk. 36 Vörös: Lovastemetkezések 190., a csókái 45. sírra hivatkozva. 37 Borodovskij-Novikov: Rannesrednevekovye 74-75. 38 Vajnstejn: Pamjatniki vtoroj 296; Kenk: Früh- und hochmittelalterliche 87. 39 Gyűjtésében sokat segített Gulyás Bence, fogadja ezúton is hálás köszönetemet. 43
