Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Tomka Péter: Csontcsat a tápi avar kori temetőből
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK 19. Szekszárd-Tószegi dűlő 195. sír 20. Tiszavárkony-Hugyinpart 55. sír 21. Szegvár-Oromdűlő 33. sír 22. Táp 343. sír 23. Szabadka-Szand pálya 3. sír 4.9 X 3,7 cm - ló 4.9 X 3,3 cm - lónál (lovas férfi) 4,5 X 3,6 cm - lónál (lovas férfi) 4,2 X 2,3 cm - fiú (másodlagos) 3,8 X 2,2 cm-nő A táblákon megkíséreltük egyformán 1:1 méretarányban ábrázolni a csatokat (6-9. kép). Fotóról vagy rajzról dolgoztunk. Némi problémát okozott, hogy több esetben nem közölték a méreteket, a (méretaránnyal ellátott) képekről-rajzokról mértük vissza az adatokat (elsősorban a hosszúságot vettük alapul). A töredékek esetében a mérhető vagy rekonstruálható méretből (szélességből) kiindulva becsültük meg a tárgyak helyét a sorban. Ezek az eljárások csekély (néhány milliméteres) eltéréseket okozhatnak, a csatok nagyságrendje azonban többé-kevésbé megbízható maradt.32 Kommentár Feltűnő, hogy a (lószerszám részeként értékelhető) csontcsatok lelőhelyei a két nagy folyó (a Duna és a Tisza), illetve (Zamárdi esetében) a Balaton mentén sűrűsödnek (5. kép). Nem meglepő, de tanulságos, hogy ugyanezt a képet mutatja az a térkép, amit Garam Éva a csontfüggesztők (és részben az akkor ismert csatok) alapján mutatott be.33 Övcsatként már belső területeken is előfordulnak (14., 15., 22., 23. lelőhely, még a 16. is ide tartozik). A lószerszámként (elsősorban hevedercsatként) alkalmazott darabok a nagyobb, vaskosabb, erősebb példányok, övcsatként (fiúknál, nőknél) kisebb, gyengébb példányokat használtak. Ilyenek kerültek elő a (bizánci területen lévő) településekről is (Viminacium, Caricin Grad). A felsorolt tárgyak egytől egyig csatnak készültek. 6 esetben elő is került a pecek (vasból vagy csontból: 4., 6., 11., 15., 16., 23). További 14-nél a csatfejen a pecek számára kialakított vájat igazolja ezt (7., 8., 9., 10., 13., 14., 17., 18., 19., 20., 21. és két némileg bizonytalan eset: 5. és a 22.). Ritka a díszítésük (2. kis kör alakú minták, 6. bekarcolt pontkörök, 8. átfúrások). Az ovális csatfej általában lekerekített: 17 eset (2., 3., 4., 5., 6., 8., 10., 13., 14., 15., 16., 19., 20., 21., 23., illetve a rekonstruált 12. töredék és az alig kerekedő 22.), van azonban hegyesedő (1., 7., 9., 17.) és egyenesre faragott is (11., 18.). Előfordul egyenes (profilálatlan) lefutású oldal (5., 11., 15., 16., 18 - de ezek sem teljesen egyformák, all. téglalap alakú, a 18. trapéz alakú, az 5., 15., 16. esetében tagolatlan, de sima íves az átmenet). A többségnél a csatfej és a csattest találkozásánál (ahol rendszerint furat is van) többé-kevésbé tagolt (profilált) az oldal. Alig tagolt az 1., 2., 12. csat, időnként a csattestet még oldalsó bordákkal is hangsúlyozzák (3.,4., 9., 10., 13., 23.), a borda túlnyúlik az alapon a 3., a 4. és a 10. csat esetében. A csattest lehet téglalap (3., 7., 12., 20., 21., 22.) vagy trapéz alakú (1., 2., 4., 5., 8., 9., 10., 14., 32 A képi rekonstrukció munkájában Herczig Zoltán és számítógépe volt segítségemre, a közölhetetlen felvételeket Koncz Dániel rajzolta át, ő készítette el a tápi leletek rajzait is. Segítségüket nagyon szépen köszönöm. 33 Garam: Bemerkungen zum ältesten Abb. 4. 42
