Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) röny”-ökben tárolt kenyérgabona és liszt. Az öröklés tárgyát képezte a füstöléssel tartósított hús és szalonna is. 1797-ben „30 funtt szalánna hússal edgyütt”251 1798- ban „húsz funt szalánna, [és] egy darabb hájj”252 szerepel gartai hagyatéki leltárakban. A hagyatékban talált különféle konyhakerti termények, bab, borsó stb. mennyiségét „véká”-ban, ha kevesebb volt, „itzé”-ben adták meg. A pajták sora mögött elterülő kertekben levő gyümölcsfák termése ritkán került be a leltárak tételei közé. Ezért is becses a beledi Illyés Ferenc vagyonáról 1834-ben készült (már többször idézett) összeírás, amelyben a négy „tóth alma fa”, két „ides alma fa”, két „pogátsa alma fa”, három „szeléd körívéi fa”, három „vad gyümölts fa”, valamint a „fölső kertben és alsóba lévő dió” termését becsülték meg.253 A majd’ minden háztartásban megtalálható „etzetes hordó”, „etzetes hordó etzettel” az ételkészítési technikákra és a maitól eltérő ízlésirányra is rávilágít. A vadgyümölcsökből készített gyenge, egy-két százalékos ecetet az ételek savanyításához használták, meglehetősen nagy mennyiségben. Általában az egész évre szükséges ecetet elkészítették, amit a leltárakban előforduló hordók mérete is érzékeltet, például: „1 Уг akós etzetes hordó”.254 Az ecet az újkori parasztkonyhán a „kű só” mellett a legfontosabb ízesítő volt. A zöldségek savanyítással való tartósítását és erőteljes konyhai használatát bizonyítja a leltárakban sűrűn előforduló „kábosztás hordó”, ritkábban említve a hozzá tartozó „két káposztás kő”,255 „buborkás” és „répás hordó”. A19. század első felében ez az ízlésirány a bors és a cukor könnyebb hozzáférhetősége következtében megváltozott, megfordult.256 Ennek korai jelentkezéseként értelmezhetjük a Tamásiban 1798-ban a konyhai eszközökkel együtt leltárba vett „borsos iskátulá”-t.257 „Gazdasági tárgyokban” Az új eszközök megjelenéséig a parasztság eszközkészlete évszázadokig alig változott. A feudalizmus bomlásának korszakában használatos talajművelő, vető, arató, cséplő és feldolgozó eszközök évezredes fejlődés során alakultak ki. A magyarországi eszközváltások legjelentősebb szakasza a 19. század második felére esett. Előzménye a 18. század végétől Nyugat-Európából kiinduló racionális gazdálkodásra törekvés, mely a 19. század elején hazánkat is elérte, valamint a szerszámok folyamatos fejlődését lökésszerűen meggyorsító ipari forradalom volt. Az egyik leghosszabb ideig tartó és az európai fejlődés szempontjából is lényeges a sarló-kasza eszközváltás volt. Országos méretekben a 19. században zajlott le. A18. század végén, a 19. század elején fellépő gabonakonjunktúra hatására jelentősen megnőtt a gabona vetésterülete. A nagyobb mennyiségű megérett gabona a szem kipergésének veszélye nélkül nem maradhatott hosszabb ideig lábon, ami elősegítette a 251 RMKTD 1298. Nagy György hagyatékának összeírása, Garta, 1797. 252 RMK TD 1008. Török István hagyatékának összeírása, Garta, 1798. 253 MNL GyMSMSL IV. 16., 12. cs., öreg Illyés Ferenc hagyatékának összeírása, Beled, 1834. 254 MNL GyMSMSL IV. 16., 17. cs., Füzy György hagyatékának összeírása, Kisfalud, 1822. 255 RMKTD, Hajós Vendel hagyatékának összeírása, Osli, 1852., leltározadan. 256 Kisbán: Táplálkozáskultúra 580-581. 257 Skatulya, doboz. 247