Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK mal említik a források a „vatolaj”-nak,244 „vizes vatolaj”-nak nevezett faedényt, amelynek hasonló funkciója volt, hidegen tartotta a mezőre vitt vizet. Neve az egész Rábaközben általános, szórványosan fordul elő a köznyelvibb „csobolyó”245 és „csobolló”246 alak. A kútról való vízhordás eszköze volt a „vas abréncsos vödör”, a „csöbörfa” és a „vizhordó sajtár bottal”. A kenyérsütés eszközeinek, a „sütő teknősnek, a hozzá tartozó két „dagasztószék”-nek, a „liszt merő lapát”-nak és a „kovász keverő”-nek használaton kívül szintén a kamrában volt a helyük. A kisült kenyerek is ide kerültek, a mennyezetről függő „kenyértartó”-ra. Ennek több típusát ismerték, 1843-ban Szováton például „kenyér tartó kenderes póttzal” szerepel az egyik leltárban.247 A „fejő kánná” és az ugyanazon jelentésű „zséter” szó nagyjából egyenlő arányban fordul elő az inventáriumokban. A tej feldolgozásának eszköze volt a „köpülő” és a minden háztartásban számolatlanul használt „tejesfazék”.248 Az esztendő nagy részében a kamrában volt a helye a disznóvágás idején használt „disznó bontó szék”-nek és a „kolbásztöltő”-nek, valamint a különféle mérőeszközöknek: „köböl”,249 „fél köböl”, „fontoló vagy mérleg” „bágyog messzel”. A metrikus mértékek bevezetése után, a Rábaközben 1886-tól találkozunk az új rendszernek megfelelő mérőeszköz, a „decimál mázsa” említésével.250 A ház körül előforduló, főleg a baromfiak közt nagy kárt tevő ragadozó állatok irtására való eszözök voltak a leltárba vett csapdák, a „vidra vas”, a „patkán fogó vas” és a „görén fogó láda”. A csapóvasat falusi kovácsok készítették, de a 19. században már vaskereskedésekben is beszerezhető volt, a ládacsapdát bármelyik parasztember maga elkészítette. „Ilelemre való” A paraszti gazdaság legfontosabb terménye a gabona volt. Fontosságát jelzi, hogy a testamentumot tevők sokszor a már bevetett földjük várható terméséről is rendelkeztek. A hagyatéki leltárakban nagy súllyal szerepel a még elnyomtatásra váró, vagy csépeletlen, még „keresztiben lévő kévés, vagy már a „kas”-okban és „szök-244 A vállon hordható, legfeljebb 15-20 literes lapos hordócska, a „csobolyó” Dunántúlon használatos „vatalér”, vagy „vatalé” nevének rábaközi, mára a tárggyal együtt feledésbe merült változata (ÚMT 5. 664.). Nemesapáti Kiss Sámuel tájszó gyűjteményében mind a „csobolló”, mind pedig a „vatolaj” név szerepel, nem jelezve, hogy ugyanarról az edénytípusról van szó. Az utóbbi nevét, téves szófejtéssel, az „átalag”-gal (70 literes tokaji boroshordó) hozza kapcsolatba (Kiss: Sopronmegyei tájszavak 26, 36.). 245 MNL GyMSMSL IV. 411., 42. d., Zsirai Zsigmond hagyatékának összeírása, Mihályi, 1880. 246 MNL GyMSMSL IV. 411., 72. d., Hancz Ferenc hagyatékának összeírása, Beled, 1891. 247 Kenderkötélből készült, hálószerű tartó.; MNL GyMSMSL V. 4., Rábaszovát község iratai, 1. d., Németh János hagyatékának összeírása, 1843. 248 A paraszti háztartásban olyan tehéntej tárolására szolgált, amelyet aludtejként használtak fel. Az edény típusát tekintve valójában füleden vagy egyfüles köcsög, azonban a Rábaközben „fazék” a neve. 249 Szemestermény mérésére szolgált. Nagysága általában 64 liter volt. 250 MNL GyMSMSL IV. 411., 39. d., Veláncsics Pál molnármester hagyatékának összeírása, Vica (ma Beled része), 1886.; Uo. 73. d., Pölöskei Istvánná hagyatékának összeírása, Bogyoszló, 1895. Az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban 1876. január 1-jén lépett hatályba a metrikus, tízes alapú (decimális) nemzetközi súly- és mértékrendszert bevezető törvény.
