Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
ARRABONA 2015-2018. 53-56. TANULMÁNYOK több gabona tárolására volt alkalmas, mint a korábban használt tárolóeszközök (kasok, hordók) bármelyike, elterjedése a gabonatermelés növekedését jelzi.220 Lehettek egy-, illetve többfiókosak. Űrtartalmukat forrásaink ritkán adják meg, ha igen, akkor (pozsonyi) mérőben teszik. Szerkezetük megőrizte az ácsmunkákra jellemző felépítést. Pilléreik hornyoltak, amelyekbe zsilipszerűen illeszkednek a deszkák, azonban a fa megmunkálása már az asztalos technika jegyeit mutatja.221 A kamrában állt néhol a szemestermény tárolására is alkalmas, „ferslag”-nak222 nevezett, gyalulatlan deszkából összeállított nagyméretű láda. Bab, borsó, hagyma és a két asszony között korpa közé elrakott tojás223 tárolására szolgált a szalmából font, öblös, szájánál szűkülő „kóbor” vagy „kópic”.224 A fűzvesszőből font „kosarakat a legkülönfélébb célra használták, például „lúd [tojató] kosár”,225 „kosár, sütnyi való száraztó”.226 A Rábaköz nyugati részén a kenyérgabona őrlését a Kis-Rába vízimalmai végezték. Beledtől Kapuvárig egykor tíz malom őrölt. Az Öreg-Rába malmai, mivel a medret elrekesztő malomgátak árvízveszélyt jelentettek, a folyó szabályozásának estek áldozatul. Egyedül a bodonhelyi maradt meg, mivel az hajómalom volt. A táj belső részének vízben szegény falvaiban a szárazmalmok terjedtek el. 1864-ben például Pordányban is ilyen „ló tipró száraz malom”-ról van említés egy vagyonleltárban.227 Kisebb mennyiségű gabona darálására néhol kézi malom, az úgynevezett „hajtó malom”, a tömbben vásárolt „kü soó” megőrlésére, illetve összezúzására a „só őllő” vagy a „sótörő famozsár” szolgált. Minden háztartásban megtalálható volt az esztergályozott „máktörő mozsár”. A már említett ecetes hordó mellett a „körtvélytörő vállu” és a „körtvély prés” az ecetkészítés eszközei voltak. A 17. század végére Sopronban és a megye jelentősebb mezővárosaiban, a földesúri birtokközpontokban már mindenhol takácscéheket találunk. Hatáskörük a környező falvakra is kiterjedt, így a paraszti önellátás keretében lehetetlenné vált a szövés. A termesztett kenderből a nyüvés, szárítás, törés, tilolás, gerebenezés fázisain át a fonásig jutott el a feldolgozás, a szövést már csak a takácsok végezhették. A kamrában voltak a kenderfeldolgozás eszközei, amikor ép-220 Füzes: A gabona tárolása 76. 221 Csiszár: Gabonatároló ládák 151. 222 Inkább a kamrában használt, egyszerű, igénytelen kivitelű láda. 1879-ben a szilsárkányi szatócsbolt árukészletét rögzítő leltárba több, nagy mennyiségű áru tárolására szolgáló „ferslag”-ot vettek fel (MNL GyMSMSL IV. 411., 58. d., Gestettner Lőrinc hagyatékának összeírása, Szilsárkány, 1879.). 223 A Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Mária születése, népiesen Kisasszony napja (szeptember 8.) közötti, varázserejűnek tartott időszakban tojt tojásokat összegyűjtötték és korpa közé elrakták, mert a néphit szerint az sokáig eláll. 224 Kiss: Sopronmegyei tájszavak 31. 225 MNL GySMSL V. 5., Barbacs község iratai, 1. d., Tar János hagyatékának összeírása, 1820. 226 A kenyérsütéshez szükséges, korpából, komlóból és vízből készült kovász. Az általában nagyobb mennyiségben előre elkészített „sütnyivaló”-t pogácsa formájúra szaggatták, és szárítással tartósították.; MNL GyMSMSL IV. 16., 7. cs., Fábján Sándor hagyatékának összeírása, Jánosfa (ma Csáfordjánosfa része), 1815. 227 MNL GyMSMSL IV. 411., 18. d., Szűts György hagyatékának összeírása, Pordány, 1864. 244
