Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) „fehér virágos tányér” vagy „sárga virágú tányér” feltehetően ritkábban használt díszedény volt. A fazekas cserép fogyóeszköz volt minden háztartásban, ezért az egyes edényeket gyakran nem is vették fel külön-külön a leltárakba, hanem csak egy tételben: „tserép edény mind közönségessen az konyhában lévők 2 f[o]r[int]”.197 Ritkán az egyes edényfajták, például „kuglisütő”,198 „fekete korsó” és „cserép vindöl”, „páros pohár”,199 valamint „cserép melencze” megnevezése is előfordul. A takarék tűzhely vagysparhelt (első rábaközi említését 1889-ből, Csornáról ismerjük200) 19. század végi elterjedése201 újítások sorát hozta magával a paraszti lakáshasználat és az ételkészítési eljárások terén. Téglából rakott változatát gyakran a szobában építették fel, ahol a sütés és a főzés mellett fűtésre is szolgált.202 Füstje a falban hagyott nyíláson át a konyha szabadkéménye alá ömlött. Ahol a konyhában kapott helyet, ott a 20. századra gyökeresen megváltoztatta a ház füstelvezetését. Vagy zárt mászókéményt építettek, vagy pedig lepadlásolták a konyhát, és bádog csövek segítségével a födém fölött meghagyott (zárttá tett) kéménykürtőbe vezették a sparhelt és a kenyérsütő kemence füstjét. Az új, zárt tűzhely az edények formáját is megváltoztatta. A vaslapon történő főzéshez alkalmasabb volt a széles fenekű fazék, és a lábasok, serpenyők lába is szükségtelenné vált.203 Ezekben az évtizedekben terjedt el az öntött vasfazék, lábas és tepsi, a cseh-morva és osztrák gyárak jellegzetes termékei.204 A konyhán használatos, a nyersanyagok előkészítése során használt eszköz volt a „torma reszelő”, „répa reszelő”, „téj szűrő”, a „hús vágó bárd” és a „hús vágó szék”. Az ételek elkészítésére szolgált a „metélt rázó vas villa”, más néven „mácsik rázó”, a „bágyog mácsikszedő” a „likas és likatlan kanál”. Aránylag kis számmal szereplő tárgycsoport a leltárakban az evőeszköz, a „fa, czin és bágyog kalán” vagy az „evő és leves merő kalán”. Az utóbbiak tároló helye a fából vagy drótból készült, falra akasztható „kalán tartó”.205 (17. kép) Szórványos adatokat találunk az inventáriumokban a kávéfogyasztás terjedésére. A dunántúli parasztság körében a 19. század közepén, ünnepi alkalmakkor, bú-197 Az ezüstalapú forint (németül Gulden) 1750-től 1892-ig, az aranyalapú valuta bevezetéséig volt a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia elsődleges törvényes fizetőeszköze. Két fő típusa 1750 és 1857 között az úgynevezett konvenciós forint, majd pedig az osztrák értékű forint. Az előbbi 60 krajcárt ért, az utóbbi 100 krajcárral volt egyenértékű. 198 Kuglófsütő. 199 Két azonos alakú, a hasán és a szájperemén összekapcsolt fazékból álló, a szájnyílás fölött füllel ellátott cserépedény. A Rábaközben ilyen „páros pohár’’-Ьап vitték az ételt a határban dolgozók részére. 200 MNL GyMSMSL IV. 411., 79. d., Czinder Jánosné hagyatékának összeírása, Csorna, 1889. 201 1898-ban, Beleden, takaréktűzhely készítő lakatos működéséről tudunk (MNL GyMSMSL IV. 411., 52. d., Illés Gyula géplakatos és takaréktűzhely-készítő ,jegyzék”-e, Beled, 1898.). 202 Kapuvári adatközlőim még emlékeztek rá, hogy több helyen a szobai rakott sparheltbe zöldmázas kályhaszemeket építettek be. Ezeknél a házaknál feltehetően a tönkrement cserépkályhát váltotta fel a takarék tűzhely. 203 A kapuvári Rábaközi Muzeális Kiállítóhely kerámia gyűjteményében vannak olyan cseréplábasok, amelyek lábát levágták. Feltehetően azért, hogy elkalmasak legyenek a sparhelten való főzésre. 204 Sarján: A takarék tűzhely 93-94. 205 A vashuzalból hajlított kanáltartók felföldi szlovák (tót) vándoriparosok, drótosok munkái. Velük szokták a repedt cserépedényeket (sokszor az újat is, előre) megdrótoztatni. A vas edények elterjedésével a kilukadt fazekak, lábasok, serpenyők foltozását is ők végezték. 241
