Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
_ ritkaságnak számító tárggyal.114 A „fal óra”, „falon függő óra” vagy „fa óra” a 19. század második felében már elmaradhatatlan tartozéka volt a rábaközi parasztházak szobájának. Világításra a könnyen hordozható, fatalpba illesztett hutaüveg „mécs”, „öveg mécs”, vagy az asztalon álló „öveg lámpás”, „bádog lámpás”, majd a gyáripari készítésű „porczelán petróliomos lámpa”115 szolgált. A nemesi házaknál a belépő vendéget sokszor csak néhány, jobbágyparaszti környezetben nem használatos mívesebb bútordarab és használati tárgy figyelmeztette arra, hogy a ház lakója „nemzetes úr”. Megkülönböztető jelzések voltak ezek, amelyek osztályos társai fölé emelték azt a nemesi családot, amelynek szobáját díszítették. A vagyonleltárakban szórványosan tűnnek fel olyan igényesebb bútordarabok, mint a „szekrény három fiókra, azaz a sublót” és „bőr szék”,116 valamint „mosdó szekrény”,117 amelyek a magasabb társadalmi réteghez való tartozást reprezentálták. „Következik a ládabéli” A parasztság és a vele közel azonos anyagi kultúrával rendelkező kisnemesi réteg körében a kenderből font és szőtt, többféle minőségű textília a 18. századi háztartás és gazdaság szükségletét nagyrészt biztosította. Előállítása ebben a korszakban már csak részben történt házilag. A megtermelt kenderből otthon megfont fonalból a takácsokkal szövették meg a vásznat. A kendervászon mellett a 18. században már számottevő mennyiségben használták a kereskedelemből beszerzett felföldi háziipari, és az iparilag fejlettebb cseh és osztrák tartományokban, majd a hazai manufaktúrákban előállított gyári textíliákat, len- és pamutvásznakat, gyapjúszöveteket. A felhasználásra váró végvásznakat, a testi és az „ágybéli ruhát”, továbbá a háztartásban használatos számos textilneműt az asszony vitte magával a házasságba. Mindezek a tárgyak később is saját, személyes tulajdonát képezték, amellyel maga rendelkezett. Mivel a hozomány részeként, a „fennálló almáriom” elterjedése előtt, a kelengyés ládában tartották, a leltárakba gyakran „ládabéliek” néven vették fel ezeket. A külső szemlélő számára az öltözet mutatta meg első látásra viselője társadalmi és vagyoni helyzetét. Mivel a paraszti viselet lassan változott, az egyes ruhadarabok öröklődtek és több nemzedéket is kiszolgáltak. „Rábaköznek némelly részeiben egygyez a’ viselet” - írja Kiss József Sopron vármegyéről szóló ismertetésében, 1833-ban.118 A táj parasztságának viseletkultúrája a 19. század első felében még (a kisebb helyi eltérésektől eltekintve) egységes volt.119 A rábaközi női viseletben a hazai és külföldi manufaktúrákban szőtt gyapjúszövetből készült a 18. századi forrásokban már gyakran emlegetett „rása szoknya”.120 Ugyanennek a textíliának volt gyengébb minőségű változata, a „fél rása” vagy „rása 114 RMKTD 1302. Pintér János hagyatékának összeírása, Garta, 1819. 115 MNL GyMSMSL IV. 411., 85. d., Havati Anna hagyatékának összeírása, Himod, 1888. 116 RMK TD Nagy László hagyatékának összeírása, Zsebeháza, 1858. leltározatlan. 117 MNL GyMSMSL IV. 411., 71. d., Kálóczy István hagyatékának összeírása, Jobaháza, 1891. 118 Kiss: Sopron Vármegye 31. 119 Horváth: Kapuvár népviselete 245-246. 120 A rása vagy rázsa a vászonkötésű posztóval ellentétben sávolykötésű, lazább szerkezetű, de szintén bolyhozott és kallózott textília (Endrei: Magyarországi textilmanufaktúrák 148.). ARRABONA 2015-2018. 53-56.________________________________________________TANULMÁNYOK 230
