Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)
CSISZÁR ATTILA A RÁBAKÖZ PARASZTSÁGÁNAK ANYAGI KULTÚRÁJA (18-19. SZÁZAD) szén a csávái vizeskorsót21 kedvelték, másutt, Győr felé haladva, inkább a csörgős, más néven bugyogakorsót. A kereslethez igazodva, a döri fazekasok csávái típusú korsót is készítettek, amit a kapuvári vásárokon adtak el nagy mennyiségben.22 A vásároknak ily módon óriási szerepük volt a vonzáskörzetükhöz tartozó falvak anyagi kultúrájának alakításában. A vásárterek köré települt fogadók, vendéglők és szatócsboltok szomszédságában idővel megjelentek a szabók, cipészek, csizmadiák, kalaposok és más kézművesek műhelyboltjai, akik a vásározás mellett egyre inkább a műhelyről való árusítást részesítették előnyben. Ezek a vásárterek köré tömörült boltok alkották azt az „üzletnegyedet”, amely a vásártartó mezővárosok (Csorna, Kapuvár) településképére a közelmúltig jellemző volt. A 18. század közepétől vannak adataink arra, hogy Kapuváron, az Esterházy hercegi uradalom a tulajdonában levő kereskedőházakat23 zsidó és „görög”24 kereskedőknek adta bérbe.25 A kereskedők kintlevőségeit tartalmazó, 1764-ben készült összeírás adatai az üzletek vonzáskörzetére vetnek fényt.26 A zsidó és a görög kereskedők kínálata nem volt azonos. Amikor az uradalom a görög bérletét nem akarta meghosszabbítani, a mezőváros csizmadiacéhe instanciában kérte, hogy az maradhasson a városban, mivel a számukra szükséges nyersanyagot máshonnan (a zsidó kereskedőtől) nem tudnák beszerezni.27 A különféle pamutmatériák a 18. században nagy jelentőségre tettek szert a városi polgári, a nemesi, majd pedig (a len- és kendervászon mellett) a paraszti öltözködésben.28 A hazai, valamint az osztrák és cseh manufaktúrák termékei mellett a görög kereskedők boltjaiban árusított keleti (török) eredetű áruk, köztük a pamutfonal és -vászon 21 Rostély és csecs nélküli korsó, a száj alatt léleklyukkal. A csávái (ma Stoob, egykori Sopron vármegyei község Ausztria Burgenland tartományában) fazekasok jellegzetes terméke volt. Mindig mázatlan, csak fehér földfestékkel díszített. A kapuvári Rábaközi Muzeális Kiállítóhely Kerámia Gyűjteményében található vizeskorsók nagyobb része ilyen. 22 Sergő: A döri kerámia 270. A Dörben készült csávái típusú korsók szája és füle (a bugyoga korsókéihoz hasonlóan) zöld mázzal megöntött. 23 A 19. század végéről ezek felmérési rajzát is ismerjük. A mezőváros piacterén három, üzlethelyiségből és lakásból álló (úgynevezett alsó, felső és középső) kereskedőház állt, amelyeket az uradalom árendába adott. 24 A görög, macedón és szerb kereskedőket a források hol „görög”, hol pedig „rác” névvel illetik. 25 Horváth: Görög és zsidó szatócsok 43.; Nevéből ítélve „görög” kereskedő lehetett a szanyi Hincs Czirill is, akinek „mennykő ütés” következtében leégett házában többek között „huszonhat réf dunyhának való kittell, „hetven nyolcz réf vászon” „1/2 mázsa leveles dohány” és „kereskedésre vett cserép edény 250 darab” ment veszendőbe (MNL GyMSMSL IV. 14. d., 93. cs., Hincs Czirill kárvallása, Szany, 1834.). 26 A jegyzékben, tekintve, hogy Kapuvár a Rábaköz nyugati szélén fekszik, a rábaközi Garta, Babót, Vitnyéd, Potyond, Veszkény, Bogyoszló, Szárföld, Szil, Bodonhely, Csorna, Kisfalud és Osli mellett a tájegység határán kívül eső Röjtök (ma Röjtökmuzsaj része), Agyagos (ma Agyagosszergény része), Csapod, Süttör (ma Fertőd része) és Szentmiklós (ma Fertőszentmiklós) is szerepel. A görög kereskedő boltjának hatósugara (Kapuvár mezővároson kívül) Garta, Vitnyéd, Babót, Osli, Veszkény, Hövej és Süttör településekre terjedt ki (Horváth: Görög és zsidó szatócsok 45.). 27 Sopron vármegye 1724. évi árszabása egyenesen „török árusok vagyis görögök” néven nevezi őket, utalva arra, hogy keleti (török) áruk, a limitációban felsorolt, a csizmadiák által keresett finom bőrök („karmasin”, „kordován”, „szattyán”) és a pamutvászon („pamuk”) árusításával foglalkoztak (Domonkos: Ár- és bériimitációk 63.) 28 Domonkos: A nyugatmagyarországi kékfestés II. 122.; Flórián: „A nép követte a szabást” 30. 213
