Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)

Tanulmányok - Csiszár Attila: A Rábaköz parasztságának anyagi kultúrája (18-19. század)

ARRABONA 2015-2018. 53-56.

TANULMÁNYOK

HIRDETMÉNY.

|ÍapuvAí^ mezővArosAba:: :'v

BEN MEGTARTANDÓ OfSZáljOS VáSáTOií

napjaíról:

1. SZ.-Pálnapí

2. SZ-Józsefnapi

3. Urnapi

4. Annanapi

5 Jánosfejvételi 6. Luszanap

Január 26 an Márczius 22 én Május 31 én Julius 27 en Augusztus 3! c ' Deczember 13 án

M!nden csütörtökön hetivásár.

KAPUVAR mezőváros tanács

A magyar parasztság 19. századi átalakulásának gyökerei a 18. század utolsó harmadára nyúlnak vissza. Mária Terézia úrbéri rendeletétől (1767) a jobbágyfelszabadításig (1848) tartó időszakban számos jogi természetű változás történt, amelyek megalapozták az utat a jobbágyság társadalmi egyenjogúsításához. Ezek mellett fontos tényező volt, hogy a 18. század végén, a francia háborúkkal fellépő mezőgazdasági konjunktúrát kihasználva, a jobbágyparasztság még hagyományos gazdálkodással, de egyre nagyobb mértékben termelt piacra. A háborús szükséglet elmúltával az ipari forradalom hazánkat is elérő hatása, a nem mezőgazdaságból élő lakosság növekvő aránya továbbra is megkívánta a felesleg megtermelését és értékesítését.18

Az 1848. évi jobbágyfölszabadítás, az úrbéres viszonyok felszámolása fölgyorsította a vidékenként eltérő intenzitással jelentkező paraszti polgárosulási törekvéseket, és egyúttal fokozta a volt jobbágyparasztok vagyoni rétegződését. A parasztgazdaság az árutermelésbe egyre belterjesebb módon kapcsolódott be. Az áru- és vele a pénzforgalom növekedése lehetővé tette, hogy a paraszti lakásbelső és a viselet egyre több olyan tárggyal gazdagodjon, amelyek már nem önellátó módon készültek, hanem kézműves iparosok termékei voltak. Ez volt az a korszak, amikor a kézműves termékek, majd pedig a gyári készítmények tömegével épültek be a parasztság tárgyi világába.19

A kézmű- és gyáripari előállítású nyersanyagok és késztermékek beszerzésének legfontosabb alkalmai a mezővárosok országos kirakodó vásárai voltak. (2. kép) A messziről jött mesterek és kereskedők a vásárok kialakult és szabályozott rendje szerint mesterségenként csoportosulva, sátorban vagy a földre terített ponyván kínálták árujukat. Többnyire azt is figyelembe vették, hogy az adott vidéken melyik portékájuk örvendett nagyobb keresletnek. A kékfestők például ügyeltek arra, hogy az új, divatos mintával nyomott végvásznak mellett hagyományos mintájúakat is vigyenek, Kapuvárra és Szanyba például sötétkék alapon világoskék virágú kétszerkéket, mert az ottani vásárokon ebből adták el a legtöbbet.20 A Rábaköz nyugati ré-2. kép

Kapuvár mezőváros országos vásárai, 1880. (SoM-NA. 2036.)

18 Kósa: Paraszti polgárosulás 54.

19 Balázs: Ajobbágyfelszabadítás 50.

20 Domonkos: A nyugatmagyarországi kékfestés II. 136,139,147.

212