Cserhalmi Zoltán - Kelemen István: Arrabona - Regionális Tudományos Évkönyv 53-56. (Győr, 2018)
Tanulmányok - Oross András: A győri vár és helyőrsége a 17-18. század fordulóján
OROSS ANDRAS A GYŐRI VÁR ÉS HELYŐRSÉGE A17-18. SZÁZAD FORDULÓJÁN volna.25 Győr a 17-18. század fordulóján ugyanakkor már meglehetősen messzire került az új török frontvonaltól, így érthető módon Buda, a délvidéki Eszék vagy éppen Arad vára elsőbbséget élvezett a Bécs szempontjából több mint 100 évig kiemelten fontos Rába parti erődítményhez képest. A győri német és magyar helyőrség finanszírozása és ellátása Fontos és közismert tény, hogy a Győri Főkapitányság, illetve a győri német és magyar helyőrség zsoldját 1546-tól jelentős (váranként és korszakonként változó) mértékben az alsó-ausztriai rendek finanszírozták. A17. század második felére, de még inkább a 18. század elejére ez a helyzet alapvetően megváltozott, hiszen a törökök kiűzésével párhuzamosan megkezdődött a mintegy 150 éven keresztül létezett végvidék felszámolása is, amely maga után vonta a finanszírozás módosulását is. A Flabsburg Monarchia pénzügyeinek és adórendszerének 17. század végi jelentős átszervezése egyre inkább azt eredményezte, hogy a zsold (pontosabban a zsoldhátralék) egy részét a rendek segélyei helyett már a magyarországi vármegyék hadiadójára terhelték rá. A győri helyőrség létszáma a 17. század második felében többé-kevésbé állandónak volt mondható. A német katonák keretlétszámát 760 főben állapították meg (730 katona és nem csekély, jelesül 30 tüzérségi személyzet), míg 300 magyar lovas (huszár) és 275 magyar gyalogos (hajdú) állomásozhatott a várban. A németek ellátására 765 mérő gabonát, 5000 akó bort és 215 font sót írtak elő éves szinten az Élelmezési Főhivatalnál.26 Kezdjük a források által többnyire Teütsche in Raabnak nevezett német katonákkal! Mindenekelőtt a forrásokból kirajzolódó néhány általános szempontra kell kitérnünk. A katonákat nem feltétlenül fizették évente 12 hónapra! A17. század második felére általánossá vált, hogy csak 10, illetve 11 havi zsoldra tarthattak igényt. Fizetségüknek ráadásul csak kisebb hányadát kapták készpénzben, sokkal inkább az élelemben vagy a posztóban történő finanszírozásra van adatunk, azaz ez vált általánosabbá. Az egyes tiszteknek, vagy éppen közlegényeknek sem volt egységes fizetésük, olykor ugyanis azonos rangnál eltérő összegekkel találkozunk. Talán szerencsésebb, ha nem kifizetésről, hanem sokkal inkább elszámolásról beszélünk, hiszen a katonák - mint azt alább látni fogjuk - olykor éveken keresztül nem láttak készpénzt, ezért fontos volt számukra, hogy élelmiszerjárandóságuk ellenértékét az élelmezési hivatalban rendszeresen kiegyenlítsék. A kincstár számára is az volt tehát elsődleges, hogy az élelmezési hivatal pénztárában - elvileg - mindig meglegyen 25 ÖstAFHKAHFU 1690. nov. 23. (Kt. 777. [r. Nr. 338.] föl. 337-352.) „...Soseyndtbey der Schloss, Kayserin, Ungar und Wasser Pastein und etlichen anderen Aussenwerckhe die Fundamenten der Maurer von dem Wasser zerwachsen, schadhaft und bauföllig, ist auch stündlich, wan nicht geholfen, und die Reparation geschehe, deren weitere Ruin und folgende grössere Unkosten unfehlbahr zubeförchten...“ 26 ÖStAFHKAHFU 1658. jún. 10. (Kt. 467. [r. Nr. 202.] fol. 16-23.); uo. 1663. febr. 15. (Kt. 492. [r. Nr. 215.] fol. 137.) Az adatok visszaköszönnek az Udvari Kamara tanácsosainak készített kézikönyvben is. Körbl: Die Hofkammer 402. Dea 17. század végi adatokat a szakirodalomban is megtaláljuk: Czigány: Reform vagy kudarc 126,143. Bécsi mérőben számolva kb. 34 425 liter gabonáról és bécsi akóban számolva kb. 290 000 liter borról, valamint 120 kilogramm sóról van szó. Bogdán: Mértékek 132-155, 328-348, 442-448. 151
