Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
HERMANN ROBERT RÖMER FLÓRIS, AZ ÁLLAMFOGOLY Antal alezredes, a IV. hadtest dandárparancsnoka; Dipold Antal ezredes, az I. hadtest hadosztályparancsnoka, Dohai József ezredes, az erdélyi hadereg hadosztályparancsnoka; Ferenczy Albert ezredes,39 a honvéd szekerészkar parancsnoka; Forró Elek ezredes, az erdélyi hadereg hadosztályparancsnoka; Horváth János ezredes, a 9. (Miklós) huszárezred parancsnoka; Kossuth Sándor alezredes, a VII. hadtest és Kökényessi Szaniszló ezredes a III. hadtest hadosztályparancsnoka; Leitner Nándor alezredes, nagyváradi várparancsnok; Máriássy János és Mesterházy István ezredes, mindketten az I. hadtest hadosztályparancsnokai; Nagy Jenő ezredes, az V. hadtest hadosztályparancsnoka; Papp Károly, a 2. (Hannover huszárezred) ezredese; Paulovits Imre, a 7. (Reuss-Köstritz) huszárezred ezredese; Peretzi (Proetzl) Mihály ezredes, a IV. hadtest hadosztályparancsnoka; Psotta Móric ezredes, a feldunai hadsereg tüzérparancsnoka; Rapaic Dániel ezredes, az északkelet-magyarországi hadiipar irányítója; Szathmáry Mihály, a 17. (Bocskai) huszárezred ezredese; Tóth Ágoston ezredes, korábban a IV. hadtest parancsnoka; Zámbelly Lajos ezredes, a VII. hadtest táborkari főnöke, a végnapokban néhány napig a hadtest parancsnoka.40 A kevésbé fontos beosztást betöltők közül ekkor érkezett Bárány Mihály alezredes, Újváry István alezredes, Zikó (Zicco) János alezredes, Hunyadi (Göttmann) Ede őrnagy, Keresztes Imre őrnagy, Móricz Dénes őrnagy, Tímár Nándor őrnagy; Ditrich László százados, Doszlern Emil százados, Piketty Mihály százados, Redl Miksa százados, Szeiff Lajos százados, Szente Pál százados, Tassy Béla százados — legalábbis, ha Zámbellynek hinni lehet.41 Barsi emlékirata szerint ez a tiszti szállítmány volt „az utolsó tömeges beszállásolás 1850 első negyedében. Itt volt »Magyarország kicsiben«, mint nemegyszer büszkén mondogattuk. A katonatisztek között minden fegyvernem és a hadnagytól az ezredesig minden rang képviselve volt, de bár a többség magyarországi születésű volt, nem hiányzottak más nemzetek fiai sem, akik a német közmondás szerint »mitgefangen, mitgehangen«, ide jutottak, s kevésbe múlt, hogy a »mitgehangen« is nem érte őket.”42 Az érkező tisztek egy része szabadságharcos emlékeinek megörökítésével is múlatta az idejét, így ebben a várban is működött egy „hadtörténeti” iroda; itt írta meg emlékiratait Kossuth Sándor, Máriássy János, Zámbelly Lajos.43 A foglyok száma folyamatosan változott. Hajdú Lajos feljegyzései szerint 1852. május 27-ig összesen 153 fő raboskodott hosszabb-rövidebb ideig Olmützben; közülük 57 olyan polgári és 71 olyan katonai személy, akiket a magyar szabadságharcban játszott szerepükért börtönöztek be, valamint 15 külföldi, többnyire lengyel vagy olasz politikai fogoly. Simon V. Péter 216 olyan személy nevét gyűjtötte össze, akik várfogságot szenvedtek (27 egyházi, 59 polgári, 108 katonai személy, valamint 32 külföldi illetőségű), illetve 74 sáncfogságra ítélt személyről, azaz, összesen 290 főről tud.44 A fluktuációról közbeeső adataink alig vannak, de pl. tudjuk, hogy 1851. április közepén a foglyok száma a korábbi 132-ről 64 főre csökkent.45 1852 105
