Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK május-júniusában az olmützi foglyok egy részét — köztük Romért is — átszállították az észak-csehországi Josefstadtba (ma Jozefóv). (4. kép) A foglyok egymáshoz való viszonyát befolyásolta az állandó összezártság, a 8- 10 fős cellákban nem lehetett könnyű az együttlakás. Földy János szerint az elítélt honvédtisztek „ide is hozták az osztrák katonai szellemet, s itt is külön kasztot akartak képezni, annyira, hogy a honvédet, ha nem volt előbb osztrák zsoldos lett légyen, egyébiránt ott, ahol kell bármily vitéz, katonának nem tartották.”46 Barsi József szerint 1850 januárjától, amikor a beérkező polgári, egyházi és a katonai állapotú foglyokat vegyesen helyezték el, s együtt engedték ki sétálni, megindult közöttük az ismerkedés. A február 24-i nagy szállítmány érkezését követően azonban külön engedték ki sétálni a volt katonákat és a nem katonai állapotúakat, de egy hét múlva, március elején visszaállt a régi rendszer, s ismét egyszerre engedték ki levegőzni a rabokat, és egymás celláit is látogathatták. „Az ismerkedés az új lakókkal eleinte kissé lassan ment, de ment. Mindig találkoztak kezdeményezők. Egyik-másik már korábban ismerős volt egyik-másik polgári társunkkal, s az a tény, hogy egy ügynek voltunk, ha nem is mindnyájan fegyveres bajnokai, most pedig áldozatai, elég hamar megszőtte közöttünk a bajtársi viszonyt” — írja Barsi. Ez annak ellenére megmaradt, hogy egy idő után a volt katonatiszteket felmentették a bilincsviselés alól, így aztán az a visszás helyzet állt elő, hogy „nem katonatiszteket, hanem mindenféle hitfelekezetű papokat, tanárokat, írókat és szolgabírákat, levéltárnokokat és ügyvédeket tartottak akár nagyobb büntetésre méltóknak, akár azoknál veszedelmesebbnek”.47 4. kép Tóth Ágoston: Hajdú Lajos (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, lsz. 4221. Fotó: Kardos Judit) Szintén Barsitól tudjuk, hogy az Aradról érkezett honvédtisztek tudták, hogy mihez van joguk, s azt minden alkalommal követelték is. A porkoláb „ismerte a parancsoláshoz szokott hangot, ismerte a szolgálatot és követelményeit, ismerte a rangfokozatok közötti különbséget, s vajmi kicsinynek érezte magát a volt ezredesek és alezredesek mellett”, akiknek többsége heves vérmérsékleténél fogva „másképpen nem enyhíthetvén a súlyos helyzet kínjait, legalább hangos nyilatkozatokban szellőztették keblük lefojtott hevét”.48 Összességében úgy tűnik, hogy Barsi pontosabb képet adott a foglyok közötti viszonyról, mint Hajdú. Rómer példája is ez utóbbit támasztja alá, hiszen a borii 06
