Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
ARRABONA 2014. 52 TANULMÁNYOK illemhelyekkel ellátott szobákban találták. A foglyok felügyelője — összehasonlítva a pozsonyi börtön foglárjával — úgy viselkedik velük, mint egy uradalmi kamarás a kapussal, miáltal itteni helyzetük sokkal elviselhetőbb. Éppen ezért kedélyállapota — az egyetlen, ami az általános hajótörés (ti. a szabadságharc veresége) után megmaradt számára — továbbra is jó, annál is inkább, mert olvashat és napi munkáját is végezheti. Römer nem tudta, hogy mikor fogják továbbszállítani őket; előző nap egy 12 főből álló szállítmányt küldtek Kufsteinbe és Olmützbe. Reménykedett, hogy hosszabb ideig Bécsben maradnak. Ezért igen kellemes volna számára, ha az otthon maradt fehérneműjét a Bécsben tömegestül érkező pozsonyiak valamelyikével elküldené. Utalt arra, hogy rokonai közül Lőrinc bácsi is bizonnyal szívesen meglátogatná őt, ha anyja néhány sorban felszólítaná erre. Elszántan néz továbbszállítása elébe, noha ebben az évszakban a Kufsteinbe történő utazás nem tartozik a legkellemesebb kirándulások közé. (Ezek szerint ekkor még nem tudta, hogy Olmützbe viszik.) Érdeklődött, hogy Gratzl Józsefnek nincs-e újabb híre Seidl altábornagytól. (Az illető valószínűleg közbenjárást ígért Rómer ügyében, ugyanis olmützi leveleiben is visszautal rá.)7 Szintén érdeklődött, hogy a Nagy által az érdekében megtett lépések teljesen eredménytelenek maradtak-e? De, még ha az egész emberiség elhagyná is, ő nem hagyja el magát — nyugtatta anyját. Mindazok után, amin átment, jelenlegi helyzetét pihenésnek tekinti, s esküszik — írja —, hogy kegyelmi aktusnak tekintené, ha teljesen kizárnák a világból. Majd tovább nyugtatta anyját, hogy mind lélekben, mind testben teljesen egészséges. Majd a hitben való vigasztalódásra intette anyját, s levele végén kijelentette: „A legnagyobb bizonyossággal küzdeni fogok, és tiszta lelkiismeretem tudatával — a reám kirótt büntetés idejét hasznosan és örömtelin fogom túlélni.” Levele utóiratában kérte anyját, hogy hozzá intézendő levelét a bécsi térparancsnoksághoz címezze, azonban erről a levélről ne tegyen említést. Ez utóbbi kitételből nyilvánvaló, hogy Rómer nem hivatalos úton küldte levelét, hanem valamilyen módon kicsempészte azt a börtönből.8 A Criminal-Gebäude az ún. Alser-Vorstadtban volt található. „Roppant épület, négy emelettel, s talán hét udvarral” — írja róla emlékiratában a később szintén itt raboskodó Boross Mihály. „Ide szokták a váltóhamisítókat, tolvajokat, zsebmetszőket, apagyilkosokat s gyermekvesztőket bezárni s lóhúson hizlalni.” Szintén ő írja le az épület belső elrendezését és a cellákat: „Amint a folyosóra belép az ember, vastag vasajtó záródik utána. Az első, második, harmadik és negyedik emeletnél hasonlóképp. Tizenöt zárka egy őr s felügyelő alá van helyezve, két végén vasajtókkal zárva. Egy-egy cella lehet két lépés széles, hat lépés hosszú, óriás magas, a tetőzetnél hosszúkás ablak vastag keresztvasakkal, belől sűrű rostélyos kinyitható ajtóval. Minden cella ajtaján pléh, két lakat, közepén négyszögletes kis ajtó, ezen át közlekedett [érintkezett] a felügyelő a rabbal, ha kisebb szükségletet elégítette ki. A kis ajtó felett kerek, üveggel fedett lyuk, mely tölcsér alakban végződött befelé. Kis üve-98
