Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 52. (Győr, 2017)
Hermann Róbert: Rómer Flóris, az államfogoly I. rész
HERMANN ROBERT RÖMER FLÓRIS, AZ ÁLLAMFOGOLY ges lyukon kívülről leppentyű, melyet az őr koronként félretolt, s szemét a lyukra illesztve, láthatta a rabnak minden mozdulatát. A szoba padlózatába vastag vaskarika, ehhez láncolták lábánál fogva a fegyelmileg elítélt rabot, s a földön kellett feküdnie, míg ki nem állotta kiszabott büntetését.”9 A Noszlopy-összeesküvésben való részvétel miatt elítélt Vasvári Ferenc szerint az épület „elül egy nagy labirintus, melyben nem hiszem, hogy fényes nappal ‘s vezető nélkül ki tudtam volna hatolni”. A világítást „egy-egy vassodronnyal körülvett lámpa” adta. Az őrök lábán gyapjúcsizma volt, „hogy se kopogását, se csoszogását ne hallhassák a börtönök szenvedői”.10 A cellák berendezése pádból, szalmazsákkal, szalmavánkossal és takaróval ellátott ágyból, éjjeliedényből, felszerelése vizessajtárból, kannából, két bögréből, egy fakanálból állott. (Vasvári szerint a szoba feltűnően tiszta volt, és alsó és felső lepedő is járt az ágyhoz. Ugyanakkor szerinte a cella tele volt poloskával — ezt Boross nem említi.) A cella kisöprése a foglyok feladata volt — azonban nem tudni, hogy ez a kötelezettség az „átutazóban lévőkre” is vonatkozott-e? Az ébresztő az volt, hogy 7 óra tájban bedobtak egy seprűt a cellába, majd 8 óra tájban megjelentek a szemétvivők, beadtak egy darab kenyeret, s friss vizet adtak a kannába és elvitték a dézsából a moslékot. Tíz órakor jött egy fogdakapitány a főfoglárral és néhány katonával, s minden cellánál megkérdezte: „Hogy van, egészséges?” — majd a választ be sem várva, továbbment. Az ebédet délben osztották — az egyik bögrébe a foglyok levest és húst, a másikba főzeléket, s hozzá katonakenyeret (prófuntot) kaptak. Mind Boross, mind Vasvári megemlíti, hogy a hús általában lóhús volt. Boross szerint a főzelék olyan volt, mint a csiriz. Az esetleges maradékot az éjjeliedénybe kellett önteni s utána a bögréket a sajtárban elmosni. A foglyok napközben csak a pádon ülhettek, az ágyon nem. A világítást 1849- 1851 között gyertyával oldották meg. Hetente egyszer egy törzstiszt tartott szemlét a cellákban, s a foglyok állapotáról érdeklődött.11 Boross és Vasvári szerint a foglyok főleg a „fali tele gráf”, az ún. börtönmorze segítségével érintkeztek egymással. (Minden betűnél annyit kellett koppantani a falon, ahányadik az az abc-ben volt). Ez egyébként általános technika volt, a többi börtönben is alkalmazták.12 Olmütz, 1849. december 18. — 1849. január 19. Nem tudni, pontosan mikor szállították tovább Romért és társait Olmützbe. Első ottani levelét december 22-én írta anyjához. Miután a Bécs-Olmütz vasútvonalon az utat egy nap alatt meg lehetett tenni, s Rómer nem említi levelében, hogy útközben bárhol is megálltak volna, valószínűsíthető, hogy ugyanazon a napon indultak el Bécsből, amelyiken meg is érkeztek Olmützbe, azaz december 18-án. Indulása előtt a bécsi pályaudvaron találkozott egy — valószínűleg pozsonyi — nőismerősével, akit megkért, hogy tudassa anyjával az Olmützbe szállítását.13 99
